Szatmárcseke
A település népi építészeti emlékeiről, valamint különleges fejfákból álló temetőjéről nevezetes. Országos jelentőségű irodalomtörténeti emléke, hogy Kölcsey tollából itt született meg a magyar Himnusz.
Szatmárcseke a XII. században egyházzal bíró, virágzóközség volt - ez derül ki a települést először említő, 1181. évi oklevélből.
A falut Nagy Lajos király 1344-ben visszaadományozta a Kölcsey nemzetségnek a Kölcsey Dénes fiaitól hűtlenségük miatt elkobzott más birtokokkal együtt, és lényegében ők maradtak a főbirtokosai a XX. század elejéig.
Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető. A másik pedig, hogy Kölcsey Ferenc (1790-1838) 1815-ben vette át az öröklött birtokot, és rövidmegszakításokkal haláláig itt élt. Életművének nagy részét itt alkotta:1823. január 22-én itt írta a Himnuszt. Obernyik Károly író, drámaíró1837-ben Kölcsey Kálmán nevelőjeként és Kölcsey Ferenc joggyakornokaként került Csekére. Petőfi Sándor 1846. október elején Csekén is vendégeskedett, és számos versét itt írta.
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Györtelekig, innen északkeleti irányban a 491-es úton, Kölcsénél balra 7,1 km, de megközelíthető Vásárosnamény felől is, Tivadarnál keresztül a Tiszán.
