Jánkmajtis
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Győrtelekig, innen délkeleti irányban a Csengersima felé vezető úton; vasúton: a Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta vonalon.
A Jánk név a magyar János személynév -k képzős, becéző rövidülése, 1252-ben Janknak írták. Károly Róbert 1315-ben a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádortól hűtlenség miatt elkobozta Hermánszeggel együtt, és Tamás beregi ispánnak adományozta. 1373-ban már Jánky Lászlóé volt, viszont 1387-ben Zsigmond elkobozta a családtól és Garai Miklós nádornak adományozta, aki részét a váradi káptalannak adta. A községben többször tartotta gyűlését a vármegye, így 1669-ben és1719-ben. A XVII. és XVIII. században nagy része a Lónyayaké volt, ugyanennek a századnak a végén a Barkóczy család tulajdonába került, s a Hadik-Barkóczy családé volt 1945-ig.
Majtis 1380-ban szerepel először az írásokban, akkor még Tymátyusnak nevezték. 1429-ben már Maytisnak írták. Ősi ura a Maytisy család volt. A XVII. század közepétől 1696-ig a szatmári várhoz tartozott. 1720-ban Vajai Vay László királyi adománnyal jutott az egészhelység birtokába. A Szamos gyakran elöntötte a települést, 1905áprilisában pedig majdnem az egész község leégett.
Az 1970-es évi nagy árvíz a lakások 90%-át megrongálta, romba döntötte. 1971-től a falut újjáépítették.
Jánk és Majtis közigazgatásilag 1950-ben egyesült.
