Csenger
A település a kálvini reformáció egyik központi helyszíne volt, református temploma az Alföld középkori monumentális építészetének egyetlen emléke. Csenger mellett forgalmas nemzetközi határátkelőhely működik Románia felé.
A település - révjének köszönhetően - már a XIV. századvégén országos vásártartási, 1429-ben pedig mezővárosi rangot szerzett. A reformáció térhódítása idején temploma több zsinatnak adott helyet. Az 1576-os zsinaton - Méliusz Juhász Péterrel az élen - itt fogadták el a reformáció kálvini ágát, s fogalmazták meg a Csengeri Hitvallás néven ismert kálvinista hitvallást.
A XVII. században többször tartottak megyegyűlést az akkori birtokos Melith család kastélyában és a "csengeri mezőn". A Rákóczi-szabadságharcban is fontos szerepet kapott, s a harcok során le is égett a város legnagyobb része.
Fejlődése a XIX. század elején fordult kisvárosi irányba, amikor jelentős zsidó kereskedőréteg települt be. Virágzása egészen a trianoni békeszerződésig tartott, amikor fontos kereskedelmi összekötőszerepe megszűnt, s az ország szélén sorvadásnak indult. Városi rangját1989-ben kapta vissza.
Napjainkban ismertségét főleg a csengersimai magyar-román határátkelőnek köszönheti, amely jelentős nemzetközi forgalmat bonyolít.
Csenger legnevezetesebb műemléke a református templom, amelynek XIV. századi gótikus épületében - a reneszánsz és barokkdíszítmények mellett - XVIII. századból származó festett famennyezet található.
A városhoz kötődő híresebb személyek: 1749-ben itt halt meg Diószeghi István orvos, prédikátor; itt született báró Melith Pál, a megyei kurucmozgalom vezetője, II. Rákóczi Ferenc odaadó híve; Jósika Miklós pedig többször járt Csengerben, emlékiratában írta meg itteni élményeit.
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Győrtelekig, majd délkelet felé a 49-es úton; vasúton: a Mátészalka-Csenger vonalon.
