Tarpa térkép
Esze Tamás, a kuruc brigadéros faluja ma is elsősorban a kuruc hagyományairól ismert. A tarpaiak elsőként csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz. Minderről részletes áttekintést ad az érdeklődőknek a tájházban lévő helytörténeti kiállítás.
A tarpa őrzi népi hagyományiat is. Itt még látható a jellegzetes, magas tetős beregi parasztház. A látnivalók közül mindenképpen figyelmet érdemel a XIX. században fából épült, zsindellyel fedett szárazmalom, a gótikus részleteket is őrző református templom.
Védett természeti érték a Tarpai-tölgyes. A Beregi-síkság igazi különlegessége a Tarpa határában, a beregsurányi út mellett lévő, 154 méter magas Nagyhegy.
Településtörténet
A határában talált számos őskori sírhalom igazolja, hogy már a történelmet megelőző korban tanyáztak itt emberek. Tarpát a szóhagyomány szerint birtokolták s talán lakták is a XII. században a templomosok, a "vörös barátok", akiket utána a Szent János-lovagok váltottak fel. Az 1333. évi pápai tizedek rovatában Torpának nevezték.
Az oklevelekben már a XIII. század végén megjelenő település a XIV. század közepe táján, az Anjou-királyok korában Beregszásszal és Munkáccsal együtt virágzásnak indult. A XVI. század végétől 1848-ig a gróf Károlyi család volt a földbirtokos. 1626-ban az ecsedi várhoz, illetőleg a Károlyi család birtokához tartozó tarpai kereskedők az egész országra kiterjedő vámmentességet kaptak, 1648-ban pedig hajdúszabadsággal élő földesúri katonák lakták. A szatmári vár német őrsége Tarpát is megsarcolta és feldúlta 1662-ben, azonban a település ezt hamar kiheverte, hiszen három év múlva I. Lipóttól mezővárosi jogokat kapott.
Kuruchagyományok
II. Rákóczi Ferenc a tarpaiak hazaszeretetéért köszönetképpen a községet a hajdúvárosok sorába emelte, és 1708. augusztus 25-én írt kiváltságlevelében külön kiemelte: a tarpaiak elsők voltak, akik a szabadságharc elején fegyvert fogtak és hozzá csatlakoztak, ezért felmentette őket minden jobbágyi szolgálat és a földesurat illető terménytized megfizetése alól; a kereskedésre, a fuvarozásra vámmentességet adott, de megszabta, hogy a jövedelmet városi közcélra fordítsák. Legyen saját bírósági hatáskörük: peres ügyeikben a saját választott bíráik ítéljenek, bűnvádi esetekben pallosjoggal bírjanak, de föllebbezésnél a munkácsi várkapitányság, majd harmadfokon maga a fejedelem döntsön. Megengedte, hogy közigazgatási ügyekben is csupán a munkácsi kapitánytól függjenek. Az okmány 10. pontjában olvasható, hogy e kiváltságok megadására leginkább Esze Tamás, kedvelt jeles ezredese iránti kegyelete ösztönözte, akit 1708. májusban a nyitrai mezőn egy tábori istentiszteletnél a harcosok közt támadt verekedésben véletlenül megöltek. Esze Tamás Tarpán lakó családját felruházta azzal a joggal, hogy a városi kapitányságot a család fennállásáig annak férfitagjai örökösen viseljék. 1711-ben, a szabadságharc végével, illetve a szatmári békével Tarpa minden kiváltságát elveszítette, a lakosság ismét a jobbágysorsba jutott. Bajcsy-Zsilinszky Endre Tarpa országgyűlési képviselőjeként az 1930-40-es években küzdött a terület népéért. Az 1944. december 24-én a nyilasok által kivégzett politikust végakarata szerint Tarpán, kedves kurucai között temették el.
