Nyíradony
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan északkeleti irányban a 471-es úton 28 km, Hajdúsámsonon keresztül; vasúton: Debrecen-Nyírbátor-Mátészalka, a Nyíregyháza-Nyíradony vonalon.
Legkorábbi birtokosai a Gutkeled nembeliek. Adony és Gut a nemzetség szabolcsi szállásközpontja volt. A nemzetségből kisarjadt családok kezén a XV. században is hatalmas birtoktestek voltak, idetartozott Adony is. Neve egyébként személynévből származik, így a magyar helynévadási szokások ismeretében állítható, hogy legrégebbi településeink közé tartozik. 1347-ben Adony monostora, 1428-ban pedig Monostoradony néven említik. Ekkor a Báthoryak ecsedi uradalmához tartozott, majd a Zelemérieké, később a Szakolyiaké. Valamennyi család a Gutkeled nemzetségből származott. A XVI. és XVII. században a falu - akárcsak a tágabb környék - az ország viszontagságos sorsa miatt igen sok szenvedésen ment keresztül, amely nem maradt nyom nélkül a lakosság összetételére sem. Az átmenetileg elnéptelenedett településre jelentősromán beszivárgás történt, amelyet elmélyített a XVIII. század elején a Károlyiak nevéhez fűződő szlovák és román betelepítés. Birtokosa a XVIII. század elején a királyi kincstár volt, amelytől 1746-banmegvette gróf Károlyi Ferenc.
A városhoz tartozó Aradványpusztának és Tamásipusztának is van önálló vasúti megállóhelye.
A város a megye gazdaságilag elmaradott, ligetaljai részéhez tartozik, azon belül viszont a kistérség meghatározó központja. 1950-ig Szabolcs megyében a ligetaljai járás székhelye. A város is, a járás is ekkor került Hajdú-Bihar megyéhez. 1992. január elsején a település megkapta a városi rangot.
A néhány éve megalakult Ligetalja-Gút Idegenforgalmi Egyesületet négy önkormányzat s néhány magánszemély alapította, amelynek feladata elsősorban a gúti erdő természeti értékeire alapozva a térség idegenforgalmának és turizmusának az erősítése.
