Baktalórántháza

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Nyíregyházáig, onnan keleti irányban a 41-esen; Nyíregyháza-Vásárosnamény vonalon.

Baktalórántháza település Nyírbakta és Lórántháza egyesítéséből 1932-ben jött létre s 1993-ban kapott városi rangot. Itt működik a Határontúli Magyarok Regionális Közművelődési Központja.

Nyírbakta nevét a XIII. század végén, Lórántházáét a XIV. század első felében említették először a források. A két egymás melletti település földesurai jórészt azonosak voltak: a XVII. században a Bethlen család, a XVIII. század végén Károlyi Sándor, a XIX. század közepe táján Dégenfeld Imre Szabolcs megyei főispán. Dégenfeld jelentős szerepet vállalt a szabadságharcban, s ezért Haynau halálra ítélte, majd egy év múlva kegyelmet kapott.

Nyírbakta a XIX. században mezővárosi rangot is szerzett, választási székhely és vásárközpont volt. Kedvező földrajzi fekvéséből adódóan (a települést keresztezi a Nyíregyháza-Vásárosnamény főútvonalon kívül még 3 másik útvonal - a Székely-Baktalórántháza, a Nyírbátor-Kisvárda és a Kántorjánosi-Baktalórántháza alsóbbrendű útvonal is) gyors ütemben fejlődött az ipar és a mezőgazdaság. Különösen azután, amikor a XIX. század végén megépült a Nyíregyháza-Vásárosnamény vasútvonal is. Dégenfeld gróf családja egészen 1945-ig birtokos volt a már egyesített faluban. Az 1900-as évek elején szeszgyárat, korszerű szarvasmarha istállókat építtetett, méhészetet létesített, de működött itt két-két vízi- és szárazmalom is a XIX. század végén. 1912-től 60 éven keresztül volt járási székhely. Már a XIX. század közepén volt "kultúrháza" (jelenleg könyvtár), ipartestülete, 1887-től óvodája, tűzoltóegylete, de működött itt úri kaszinó is.