Ádánd

Közúton Siófoktól délre indulva, a 65-ös útról Ságváron letérve közelíthető meg a település, de vasúton is elérhető: a Siófok-Kaposvár közötti vonalon megállója van.

Egy 1265-ös oklevél tanúsága szerint az Árpád-korban a falu mai közigazgatási területén öt kis település létezett. Ezek egyike volt Hetye, ahol ma is látható az Árpád-kori templom tornyának maradványa. 

Az évszázadok során több nemzetség és földesúri család birtokolta ezt a közlekedésileg is fontos területet. Valaha itt haladt át az a római hadi út, mely a Balatont megkerülve Győrbe vezetett. Ádándnál hidat is építettek a Sió által elöntött völgy felett, a Ságvár-Enying kereskedelmi út átvezetésére. 

1356-ban hetivásárok tartására kapott jogot. A XVIII. század elejére már mezővárosi rangot szerzett település. A XIX. századtól több földbirtokos osztozott a területen; a település krónikájában Csapody Pál emelkedik ki közülük.

Jellegzetes természetföldrajzi adottsága a helyenként 25-30 méter vastagságot is elérő lösztakaró. Az itt élők által "sárga földnek" nevezett löszt építőanyagként használták fel vert falú házakhoz, pincéket vájtak bele. Az évezredek során a lösztakarón termékeny mezőségi talaj (csernozjom) alakult ki. 

A mezőgazdálkodás kedvező feltételeit szépen jelképezi a község címerében levő sarlóval "átölelt" búzakéve, a dús fürtű szőlőtőke, az aranyló nap, és természetesen a hal, ami a vidéket átszelő vizekre, a Sióra, a Kis-Koppányra és a hajdani Sió menti mocsarakra utal.