Szászvár
A Baranya és Tolna megye határán fekvő település megközelíthető közúton Bonyhád felől, illetve a 6. számú főútról Hosszúhetényen át, vagy vasúton Dombóvár-Bátaszék vonalon.
A község fejlődését kőszénbányájának köszönhette. A Magyaregregytől Nagymányokig húzódó 15 km hosszú lejtőn öt falu határában bányásztak szenet, a legkorábban, 1807-ben Mázán és 1811-ben Szászváron. A széntermelés mára megszűnt.
A gazdasági fellendülését elősegítette az itt áthaladó Dombóvár-Bátaszék vasútvonal is.
Szászvár főterén, részben a plébánia épületébe beépítve találhatók az egykori Püspökvár maradványai. Építésének idejét Bertalan pécsi püspök (1219-52) korára teszik, azonban a plébánia pincéjében római kori téglamaradványokat is találtak, ami korábbi építkezésre utal. Ásatás tárja fel a püspöki erődítmény maradványait.
A szászvári apát címét évszázadokon át adományozták, többek között Martinovics Ignác is viselte, akit jakobinus nézeteiért 1795-ben végeztek ki a Vérmezőn.
1974-ben Mázát csatolták Szászvárhoz, de 1991 óta újra önálló települések.
A község szülötte: Kiss György (1852-1919) szobrászművész.