Sásd

A település német nemzetiségi kultúrájáról, a hozzá kapcsolódó hagyományokról, valamint a vidék borkultúrájáról nevezetes.

A török hódoltság előtti időszakban Dombóvárhoz tartozott a falu, majd a Dombay és a Werbőczy családok birtokolták. A török alóli felszabadulás után a sásdi vámhely, a dombóvári uradalom részeként Esterházy Pál nádor tulajdonában született újjá. 1793-ban Sásdot egyházi központtá nyilvánították.

Dél-Baranya szerb megszállása idején, 1918. november 14-től 1921. augusztus 20-ig Baranya megyeideiglenes székhelyeként működött a település. A közigazgatási központként 1979-ig járási székhely. Sásd - központi szerepét elismerve e térségben -1995-ben városi rangot kapott.

A város lakosságának 30 százaléka német nemzetiségűnek tartja magát. A nemzetiségi hagyományok ápolását célozza az általános iskolai oktatás mellett az itt működő Német Nemzetiségi Tánccsoport és a Deutsch Klub.

Sásd idegenforgalmát meghatározzák a közeli gyógyforrások, a Villány-siklósi példa nyomán kialakított észak-baranyai "borút", valamint a régi hagyományok felelevenítése. A település megközelíthető közúton Dombóvár felől a 611-es úton, Kaposvár és Komló, illetve Pécs felől a 66-os úton. Vasúton a Pusztaszabolcs-Pécs, valamint a Dombóvár-Komló vonalon érhető el.