Máza
A Keleti-Mecsek legyezőszerűen kiszélesedő egyik völgyében húzódik a falu napjainkban. Területén régebbi korok régészeti hagyatékát csak néhány őskori kőpenge töredéke, illetve egy népvándorlás-kori longobard sír jelzi.
Máza neve egyes vélemények szerint ószláv eredetű lenne, ezt látszik megerősíteni több hasonló honfoglalás előtti elnevezés is, amely ma dűlőnévként él a mai területén (pl.: Bargyag, Kandina, Nelázs, Tankó).
A másik nézet szerint a mai falu nevében egy honfoglalás idején élt személy rejtőzik, aki a korabeli Velek vezér kíséretéhez tartozott. /Ő a közeli Vékény névadója./ Ami bizonyosnak tűnik, hogy Maza, vagy a nevét viselő harci alakulat részt vett Velek vezér kalandozó hadjárataiban szerte Európában.
Az 1829-es bányanyitással változik a település arculata, az iparos- földművelő kettős életmód kedvező életfeltételeket biztosít a lakosságnak ezáltal jelentős település-gazdaságnövelő előny képződik. A liász korú jó minőségű szenet használja fel a Dél-Dunántúl egyik első erőműve, amely 1909-ben létesült. A szenet a falu közepén végig araszoló villanymozdony /”muki”/ szállította le a nagy állomásra, ahol egy önálló településrész is kezdett kiformálódni.
Máza szomszédos két településsel együtt – melyeken hasonló viszonyok mellett szinte egy időben fejlődött ki a szénbányászat- jelentős gazdasági súlyt képezett e területen, ez a Dombóvár- Bátaszék vasúti vonal megépítésével tovább növekedett, amely Mázát is bekapcsolta az ország gazdasági vérkeringésébe. Ennek a folyamatnak az eredménye a növekvő építési láz, mely a kőbányászatban, a mészégetésben, téglagyártásban öltött testet. Az 1890-es évek elején alapított téglagyára a mai napi működik. A mázai bánya 1966-ban zárta be a kapuit.