Komló

A Pécs közelében lévő város egykor a mecseki szénbányák központi települése volt. Napjainkban a sikondai városrészben található gyógyvizű fürdő vonzza ide a látogatókat.

A település nevét az itt termesztett komlóról kapta. A sör alapanyagát szolgáltató növény, karóra futva, már a falu XVIII. századi pecsétjén is szerepel. 

Komló várossá növekedését az 1945 utáni politikai hatalom erőltette. A gyors fejlődésben meghatározó szerepe volt a szénvagyon kitermelésének. Az iparszerű bányászat több mint 100 év után, 2000. január elsején fejeződött be a térségben.

Településtörténet

Az egykori kicsiny falu létezéséről 1256-ból származó oklevél tesz említést, "villa Compleov" néven, mint a pécsváradi bencés apátság birtoka, a mai Kaszárna-(Kaszonya) patak völgyében. A ma Komlóhoz tartozó települések szintén lakottak voltak az Árpád-korban (Mánfa, Budafa, Jánosi, Mecsekfalu, Kisbattyán).

A mai település közvetlen elődje a belvárostól délkeletre, a régi temető és a középkori templom környékén volt.
Komlót legújabb kori fejlődése is összeköti múltjával, az új épületek alapozásánál pl. római kori villaépület maradványai kerültek felszínre a II. századból a Mecsekjánosi és Kisbattyán közötti területen. Évtizedeken át tartott a vita a pécsi püspök és a kamara között a terület birtoklásáért. A XVIII. században előbb özvegy gróf Traun Erzsébet, majd 1749-től az ország későbbi nádorának, Batthyány Lajosnak birtokába került.

Sikonda közigazgatásilag Komlóhoz tartozó üdülőövezet. Strandja az 1928-ban feltárt, enyhén radioaktív, szénsavas termálvízre épült. A termálvizet 1995-ben minősítették ismételten gyógyvízzé.

Bányászat

Komló falusi fejlődésében a mezőgazdaságnak nem volt meghatározó szerepe, annál inkább a szénkitermelésnek. 1766-ban udvari rendelet szorgalmazta a szénlelőhelyek kutatását a Mecsekben, Pécs-Vasas térségében 1782-ben indult meg a kőszén kitermelése - Komlón csak 1812-ben jelzik a jobbágyok jószágigazgatójuknak, hogy az egyik környékbeli dombon kőszenet találtak. Az első táró megnyitása 1895-ben volt. A széntelepek a Mecsek déli-délnyugati oldalán vastagabbak: Pécsbányánál, Pécsszabolcsnál az 1000-1200 métert is elérik, a komlói Kossuth- és Zobák-aknánál csak a 350-400 métert. Vékonyabb, de az átlagnál jobb minőségű telepek vannak Szászvár és Váralja térségében. A kőszéntelepi rétegsor Pécs-Vasasról indulva, Komlón át Mecseknádasd-Ófaluig S alakra emlékeztető formában bújik meg a felszín alatt. Gazdasági jelentősége miatt említeni érdemes az andezitet, amely csak Komló térségében található a Mecsekben: ez a kőzet az utak egyik legjobb építőanyagát biztosítja.

A mecseki bányaipar szerepe akkor nőtt meg, amikor a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) Pécs határába helyezte át székhelyét. Komló eleinte kiesett a társaság érdeklődési köréből. A korábban fakitermeléssel is foglalkozó Engel Adolf Jánosiban vásárolt területét 1894-ben a Somos-tetővel egészítette ki, s ide települtek az első tárók (Adolf, Szerencse, Glanzer). Az igazán jövedelmező, függőlegesen mélybe hatoló aknát 1898-ban nyitotta meg, feleségéről Anna-aknának elkeresztelve. Az állami kőszénbányászat tényleges korszaka 1909-től volt jelentős. 1914-ben 41 gyermek, 8 nő és 584 férfimunkás 25 397 tonna kőszenet hozott a felszínre.

1945 után Komló azokhoz a településekhez tartozott, melyek esetében a várossá növekedés erőltetett folyamatát politikai elhatározás irányította. A háború után az államosított szénbánya (Mecseki Szénbányák Nemzeti Vállalat) területén átépítették és korszerűsítették a régi aknákat, új aknákat nyitottak (Kossuth I., Kossuth II., Béta) 1952-ben jelölték ki a legmélyebb komlói akna helyét Zobák-puszta közelében (571 méteres mélységben). Az itteni szénbányák termelése 1955-ben lépte túl az évi 1 millió tonnát. Az első "kokszvonat" 1956 májusában indult Dunaújvárosba (akkor Sztálinváros).

A komlói szénmedence az 1960-as évekre az egyesített mecseki szénbányák termelésének több mint a felét adta. A legtovább - a Pécsi Erőmű Rt. és a Komlói Kőszénbánya 1993. évi fúziójának köszönhetően - a Zobák-bánya termelt.

Komlón az iparszerű bányászat több mint 100 év után, 2000. január elsején befejeződött. A bányabezárás 10 év alatt fokozatosan 1989-től kezdődően ment végbe. Ezzel párhuzamosan a város ipari szerkezetátalakítása is megkezdődött. A város vezetői lehetőséget látnak könnyűipari, gépipari, faipari, kőbányászati, szolgáltatási és kereskedelmi ágazatok fejlesztésére.