Sándorfalva

A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Balástya után 9 km-rel letérünk balra, innen még 5 km. Az 1879 márciusában árvíz sújtotta Algyő lakóinak Pallavicini Sándor őrgróf 597 ingyen háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahol évekkel azelőtt dohánykertészek éltek. A szegedi táj egyik legjobban fejlődő, az utóbbi években gyarapodó népességű települése.

Sándorfalvát 1879. június 12-én-ben alapították, amikor a tiszai nagy árvíz által romba döntött Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori falu, Sövényház(a) területén telepedett meg.

Pallavicini Sándor őrgróf az 1879-e tiszai nagyárvíz algyői árvízkárosultjainak a 40 000 kat. hold területű birtokának déli részén „vízmentes” területen 300 kh földet ajánlott fel új település létrehozására. Az őrgróf 597 háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahova az árvízkárosultaknak csak kis része települt át, így több száz környékbeli szegényparaszt élhetett a letelepedés lehetőségével.

1882-ben felépült a templom, a községháza az iskola, a csendőrőrs épülete. Az őrgróf az uradalom székhelyét Sándorfalvára helyezte át. A betelepülők elsősorban az uradalomban dolgoztak, béresként, cselédként és iparosként. A későbbiek során az iparosok a közeli Szegeden is dolgoztak, oda, illetve vásárba hordták a portékáikat.
A szabályos szerkezetű régi falu mellett az 1950-60-as évek óta új falurész épült. A település nagysága közel 56 km2, aminek több mint kilenctizede külterület. A csaknem kizárólag magyarlakta helység lakóinak nagy része római katolikus. Lakásállományának 8%-a külterületen található.

Bár a feketeföldi tanyák nagy részét a 70-es évek környékén elbontották, a településtől É-ra, a volt Kővágói szőlőben sokan, főként szegediek építettek maguknak üdülőt, hobbitanyát. Ezek egy része ma már lakóhelyként funkcionál. (E határszél elnevezése az itt talált réti mészkőre utal, aminek „vágásával” az 1960-as évekig foglalkoztak.)