Kiszombor

A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Szegedig, onnan a 43-as úton Makó előtt, az út jobb oldalán; vasúton: s Békéscsaba-Kétegyháza-Mezőhegyes-Újszeged vonalon. Kiszombor síkságból kissé kiemelkedő területe már a korai időkben lakott volt.

Később a Szegedről Erdélybe vezető, Maros menti út egyik ellenőrző pontja lehetett itt, a közelében átkelőhellyel. A középkorban a Csanád nemzetség birtoka. Először 1256-ban Zombur-ként említik. Zsigmond 1418-ban mezővárosi rangra emelte. Az 1596-os török-tatár pusztítás során csaknem teljesen megsemmisült, s csak 1647-től kezdett újra benépesülni.

Kiszombor a szegedi nagytáj műemlék jellegű épületekben leggazdagabb faluja. A Szent István téren álló római katolikus templom leválasztott hajdani szentélye, az Árpád-kori körtemplom Csongrád megye egyik legjelentősebb román kori emléke. A falu központjában található volt uradalmi épületek az alföldi klasszicizmus figyelemre méltó alkotásai. Ilyen a termelőszövetkezet székháza (Szent István tér 1.), a Gólyafészek kisvendéglő (Szegedi utca 1.), a Gabonatermesztési Kutatóintézet magtára (Óbébai utca 3.) és a hagymaátvevő épülete (József Attila utca 5.). A Helytörténeti Gyűjtemény (József Attila u. 2.) szintén egy régi magtárépületben kapott helyet.