Sarkad térkép

A Fekete-Körös jobb partján fekvő város az itteni látnivalók mellett elsősorban a természeti környezet, a határában levő horgászvizek miatt vonzza a turistákat. A város nevezetes műemléke az erdélyi templomok stílusát idéző kilenc fiatornyos református templom. A település múltjának emlékeit őrzi a...

A Fekete-Körös jobb partján fekvő város az itteni látnivalók mellett elsősorban a természeti környezet, a határában levő horgászvizek miatt vonzza a turistákat.

A város nevezetes műemléke az erdélyi templomok stílusát idéző kilenc fiatornyos református templom. A település múltjának emlékeit őrzi a sarkadi születésű történetíró, Márki Sándor nevét viselő helytörténeti gyűjtemény. A képtárban részben a helyi születésű Kesztyűs Ferenc képzőművész által adományozott festmények, tűzzománcok és kerámiák láthatók. Itt rendezték be a Kónya-emlékszobát is, amely a Sarkadról indult világhírű operaénekes életművét mutatja be.

Településtörténet

Ez a terület már a honfoglalás előtt is lakott hely volt, ekkor csak az összefüggő víz borította nádasokból kiemelkedő dombokat lakták. A megtelepülő magyarok közül vélhetően a Nyék és a Jenő törzsbeliek vették birtokba a vidéket, legalábbis erre utalnak a környékbeli puszták nevei, Nyék-puszta, Jenő-puszta. Sarkad első írásos említése egy apátsági levélben, 1108-ból ismert. A tatárjárás idején a korábban épült Peckes-vár megrongálódott, a Nyék és Jenő települések elpusztultak. Viszont 1510-ben már mezővárosként említették a települést, a legnagyobb földbirtokos Sarkadi Boldizsár volt.

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a határ védelmében fontos várat tovább erősítette, és Sarkadot 1644-ben hajdúvárosi rangra emelte. Ezt 1715-ben elveszítették, de a mezővárosi jog 1887-ig megmaradt. A gyakori áradások miatt a Gyepes és a Körösök mentén a gátak építése még 1777-ben megkezdődött, de csak a XIX. század második felében fejeződött be.
Az 1848-49-es szabadságharcban 119 sarkadi nemzetőr vett részt. A világosi fegyverletétel után a magyar honvédtiszteket egy ideig az itteni fogolytáborban őrizték, az aradi tizenhármak közül Nagy-Sándor Józsefet és Knézich Károlyt az Almásy-kastélyban szállásolták el.

Egy nagy tűzvész 1866-ban elpusztította a város központját. A trianoni határok kijelölése után Sarkad határ menti község lett, majd az 1950-es átszervezések után Bihar megyétől átkerült Békéshez. Városi rangját 1989-ben kapta vissza.

A város szülötte és elismert képzőművésze, Kesztyűs Ferenc. Szintén sarkadi születésű Márki Sándor (1853-1925) történetíró, valamint Kónya Sándor világhírű operaénekes, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala örökös tagja.