Mezőkovácsháza térkép

Mezőkovácsháza Kelet-Csanád egyik legjobban fejlődő, vonzó települése. Az 1959-ben megnyitott termálvízű Parkfürdő vizét 1998-ban Borostyán néven minősítették gyógyvízzé. A vasútvonallal két sakktáblás részre tagolt, lélekszámához képest (a kiterjedt háztelkek miatt) nagy területtel rendelkező város eredetileg két önálló, de...

Mezőkovácsháza Kelet-Csanád egyik legjobban fejlődő, vonzó települése. Az 1959-ben megnyitott termálvízű Parkfürdő vizét 1998-ban Borostyán néven minősítették gyógyvízzé.

A vasútvonallal két sakktáblás részre tagolt, lélekszámához képest (a kiterjedt háztelkek miatt) nagy területtel rendelkező város eredetileg két önálló, de fokozatosan összeépült település volt: a vasúttól nyugatra eső Reformátuskovácsháza 1969 nyarán egyesült Mezőkovácsházával. 1986-ban lett város az addig város nélküli térségben.
Az itteni műemlékek közül figyelmet érdemel a neogótikus stílusú, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templom. Ennek közelében áll Csanád vezér bornzalakja, melyet az államalapítás ezredik évfordulója alkalmából készített Széri-Varga Géza szobrászművész.

Településtörténet

A város területén a VII. századi avar leletek jelentik az első fogódzót a múltban. Kovácsháza neve 1463-tól követhető a megmaradt oklevelekben, ám Bálint Alajos jeles szegedi régész 1938. évi ásatásai alapján tudható, hogy a Száraz-ér jobb partján már a XI. században felépült a templom. A XV. században tovább bővített templomrészt már kőalapra, téglafalakkal készítették. (Hossza meghaladta a 22 métert.) A templom körüli területen 127 sírt is feltártak. A Bessenyei család birtoka volt, 1489-ben - Mátyás király uralkodása idején - mezővárosként működött. A birtokos família kastélyt is emeltetett itt, vélhetően az 1552. évi török hadjárat idején égették fel. 1567-ben és 1579-ben mint szultáni hász-birtoknak, még voltak adófizető magyar juhosgazda lakosai. 1596-ban a tatár hadjárat során végleg elpusztult a középkori település. A XVII. század első felében az erdélyi fejedelmek a borosjenői várhoz csatolták.

A török kiverése után kincstári tulajdonba került Kovácsházi-puszta a három későbbi község együttes területét jelentette. Az Arad megyei gazdag Bibics családtól 1773-ban a galántai gróf Fekete família vette meg, és 1835-ben került vissza a kincstár kezébe. A neves és gazdag család a pusztát örmény bérlőknek adta ki, akik már 1806-tól dohánykertészek letelepítésével próbálkoztak. Bittó Imre főbérlő 1814-ben vetette meg Reformátuskovácsháza alapjait. Mezőkovácsháza első lakosai magyar és szlovák katolikusok voltak, Reformátuskovácsháza népe pedig kálvinista.

A dohánytermesztésben jeleskedő Kovácsházák lakosai már az 1830-as évektől felhasználták a fekvésük adta lehetőséget és az ősi, aradi úton Pestig, Nagyszebenig, Fiuméig vállaltak távolsági fuvarozást, Bécsig vagy tovább pedig marhahajtást. Ez a hagyomány a vasutak kiépítéséig élt. Amikor a kincstári földek megvásárolhatóak lettek, több középbirtok alakult ki a határban. A dohánytermesztés egészen a második világháborúig számottevő maradt, a századfordulótól a seprőcirok honosodott meg, a két háború között már országosan meghatározó arányban. A cirokkereskedelem főhelye Mezőkovácsháza lett.
1872-ben Mezőkovácsházát járási székhellyé emelte a vármegye, anélkül, hogy járásbíróságot is kért volna. A település 1983 végéig, a járásbeosztás országos eltörléséig, megőrizte székhelyi rangját, sőt 1950-ben az akkor megszüntetett battonyai járás községeit is hozzácsatolták.

Itt töltötte életének legeredményesebb évtizedeit a város és Kunágota határában Bereczki Máté gyümölcsfanemesítő, 1848-as honvédtiszt (1824-1895). A bujdosót befogadó Sármezey családból származott az a Sármezey Endre gépészmérnök (1859- 1939), aki a motorvonatok, a kisvasutak, a vasúti vasbetonépítés terén nemzetközi elismerést szerzett.