Dombegyház térkép
A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, majd a 451-esen Szentesig, tovább délkeleti irányban Orosházán keresztül Mezőkovácsházára, majd Battonyára, innen északkeleti irányban még 11,4 km. A nagyközség mindig olyan erősen vonzotta a belőle kisarjadt, igen közeli Kisdombegyházat (kb. 600 lakos) és Magyardombegyházat (kb....
A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, majd a 451-esen Szentesig, tovább délkeleti irányban Orosházán keresztül Mezőkovácsházára, majd Battonyára, innen északkeleti irányban még 11,4 km.
A nagyközség mindig olyan erősen vonzotta a belőle kisarjadt, igen közeli Kisdombegyházat (kb. 600 lakos) és Magyardombegyházat (kb. 300 lakos), hogy bemutatásuk is egybekapcsoltan történhet. A maitól valamivel északabbra fekvő Árpád-kori Dombegyház templomát a leletmentések szerint a falu északkeleti végénél lévő Attila-halmon találták meg a régészek.
Első okleveles említése csak 1446-ból származik, de már lényegesen korábban fennállott. 1453-ban Hunyadi János vette meg, 1463-ban Mátyás király Szilágyi Erzsébetnek adományozta, de hamarosan a Jaksity családé lett és a nagylaki uradalomhoz tartozott. Az első török támadás 1529-ben érte, de 1595-ig fennmaradt. A közös területen álló három, mai Dombegyháznak ez a közös előzménye, de a Kevermes felőli Vizesi-pusztán a feltárt XII. századi román stílusú, majd gótikus szentélyrésszel bővített kis templomot és a körülötte kibontott 150 sírt is meg kell említenünk. Dombegyház azon ritka települések közé tartozik, ahonnan már a XVI. században elindult világot látni egy nemzetközileg elismert férfiú, Balsaráti Vitus János (1529- 1575) orvos és református lelkész.
Mint lakatlan föld, a török kiverése után a terület a kincstár kezébe került. A császár egy részét adományba adta, másik részét marhalegelő céljára erdélyi örmények kapták bérbe. A dombegyházi puszta történetében 1800-ban érdemi fordulat következett be, amikor Marczibányi István (1752- 1810) birtokába került. A jeles tudomány- és művészetbarát, aki élete végén országos jelentőségű alapítványt tett, 1817-ben dohánykertészeket telepített Dombegyházra. A kincstári részen szlovák lakosokkal ekkortájt alakult Kisdombegyház, szintén kertészközségként. Magyardombegyház csak 1946-ban lett önálló község. Végül a három településre szétvált egykori pusztán 1944-ig a mozgékony középbirtokok uralkodtak, s az 1960-as évektől a nagyüzemek is eredményesen gazdálkodtak.
