Kalocsa

Kalocsa, a Közép-Duna mente hangulatos városa egyidős a magyar államisággal. 1000 év óta a magyar katolikusok egyik központja, egyházi műemlékei ezért páratlanok. A település híres a nevéhez fűződő fűszerpaprikáról, valamint a kalocsai hímzésről.

Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz természetes központja.
A műemlékek mellett felbecsülhetetlen értékű vallásos emlékek maradtak fenn Kalocsán egészen a XII. századtól, amelyeket az Érseki Kincstárban láthatnak az érdeklődők. Ritkaságokat őriz a VIII. században alapított, ma pompás barokk környezetben elhelyezkedő főszékesegyházi könyvtár is.
A vidék népi kézművesiparát és népművészetét Népművészeti Tájház mutatja be a városban. Múzeuma van a fűszerpaprikának is, amely a paprikafűszer előállításának teljes folyamatát és eszközkészletét bemutatja.

Múltidéző

A város az ezeréves Kalocsa-Kecskeméti Érsekség székhelye. A megerősített helyen I. István király 1001-ben alapította az érsekséget. Első érseke a pápától a királynak a koronát hozó Asztrik püspök volt.

A XVI. században, a török idők harcaiban többször felperzselték Kalocsát, amely a hódoltság megszűnésekor kis jobbágyfalu lett. A kalocsai jobbágygazdák a város hatalmas árvízjárta határában a XVIII. században nem az alföldi tanyák őseihez hasonlóan szétszórtan, hanem csoportosan hozták létre gazdasági telephelyeiket, az úgynevezett szállásokat. A telepek lassan falvacskákká formálódtak. 1898. január 1-jén két község kötelékébe szerveződve (Homokmégy, Szakmár) elszakadtak Kalocsától. A város és a hozzátartozó huszonöt szállás népe együtt alkotta a pota néprajzi csoportot.

Kalocsai paprika

A fűszer- és gyógynövényként terjedő paprikára az első írásos utalás, hogy az 1703. évi összeírás csanádi jobbágylajstromában szerepel a Paprika családnév. A paprika 1748-tól az érseki uradalom számadásaiban is szerepel. A város határában csak a XIX. század végén kezdték el nagyobb arányú termesztését. Volt idő, amikor a kalocsai védett paprikavidék 32 falu határára terjedt ki. Kezdetben a dunai vízimalmok őrölték az itt termett paprikát, 1820-ban épült Bátyán az első szárazföldi malom, de a feldolgozás háziipari jellege mégis sokáig fennmaradt. A Kalocsai Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást 1917-ben nyitották meg, itt kísérletezte ki Horváth Ferenc az első csípősségmentes paprikát. A Paprika Múzeum mutatja be a vidék jellegzetes fűszernövényének történetét, termesztését. A táj világhíres termékének a szüretéhez kapcsolódó Paprika-napok keretében többek között tudományos tanácskozást, képzőművészeti kiállítást is rendeznek. A paprika-motívum a kalocsai hímzésekben is látható.

Fesztiválok

Kalocsának sajátos hangulatú rendezvényei vannak. A legpatinásabb a Duna Menti Folklórfesztivál, a háromévente megrendezett esemény nagyon sok vendéget vonz Kalocsára. A város és az érsekség minden évben augusztus 15. és 20. között tartja a Szent István-napokat. Évente június második hétvégéjén háromnapos komolyzenei ünnepet rendeznek. Minden év őszén, szeptember közepén ünneplik meg a táj világhíres termékének szüretéhez kapcsolódó Paprika-napokat, ennek keretében tudományos tanácskozást, képzőművészeti kiállítást, komolyzenei gálát, folklórfesztivált, szüreti felvonulást és bált rendeznek, valamint rendszeresen meghirdetik a paprikás ételek főzőversenyét is.

Népi motívumok

A magyar népművészet külföldön is ismert ága a Kalocsa környéki. Híres az itteni hímzés, tojás-, bútor- és falfestés. Magyarországon egyedül itt pingálják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát. A hímzéssel a gyolcsingeket, pruszlikokat, kötényeket, főkötőket, kendőket, valamint az ágyra való ruhákat díszítik. Számos író, előrajzoló asszony vált híressé, világszerte ismertté: Király Ilus, Pirisi Julis, Peák Pöre, Balaton Mária (Például a vasútállomás falait a pingáló asszonyok helyi motívumokkal díszítették. A külső falakon, a folyosókon, de különösen a lezárt váróteremben a falpingálás magasiskolájának remekei láthatók.) - A Porcelán Manufaktúrában Kalocsa és környéke népművészetének motívumaival díszítik a szebbnél szebb porcelánokat.
A kalocsai népművészet legismertebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet. A kalocsai hímzés szabadrajzos, kevert öltési módokat szabadon felhasználó hímzésfajta. Leggyakrabban virágmotívumokat használnak. (Gyöngyvirág, tulipán, rózsa, liliom, szegfű, nefelejcs, árvácska, rozmaring.) A hímzés kezdeti formája XIX. század végén még kevés színt használt (fehér, fekete, majd piros és kék). A színtartó fonalak megjelenése idején, a XX. század húszas éveiben színesedett meg a kalocsai hímzés. A használt színek meghatározására sajátos neveket találtak ki. Például a piros és árnyalatai: tulipiros, csertőipiros, paprikapiros, lángszín, borszín; a kék és árnyalatai: hupikék, vadgalambkék, bársonkék, gálickék, égszínkék stb.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Elhelyezkedés

Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!