Pomáz
A ″Pilis kapujának″ is nevezett Pomáz a Dunakanyar hegyei közé benyúló völgyben települt meg. A szerb és a német kisebbség lakta település uristaközpont.
A település környéke a rómaiak előtti évezredekben is lakott terület volt, a kor emlékei közül pénzek, feliratos kövek és egy kőszarkofág maradt fenn.
Az Árpád-kori falu és környezete a XII. század végén a dömösi apátsághoz tartozott. A Klissza-domb egész környéke egy összefüggő rommező, bizonyítva, hogy kitüntetett szerepe lehetett a helynek.
A település birtokosai többször változtak. A XVII. század végén szerb telepesek, majd több hullámban németek és szlovákok érkeztek ide, de a XX. század fordulója után jelentős mértékben nőtt a betelepülő magyarság száma is. A II. világháború után innen is sok német anyanyelvű polgárt telepítettek ki.
Pomáz látványossága a XVIII. században épült Teleki-Wattay-kastély, valamint a szerb templom, rokokó stílusú ikonosztázával.
A település híres szülötte Vujicsics Tihamér zeneszerző, a szerb népdal és népzene tudósa.
A település megközelíthető Budapest felől Üröm és Budakalász községeken át, a 11-es számú útról, illetve a Budapest-Szentendre között közlekedő HÉV-vel.
Helytörténet
Pomáz környéke a rómaiak előtti évezredekben is lakott terület volt. A római kor emlékei közül pénzek, feliratos kövek és egy kőszarkofág maradt fenn.
Az Árpád-kori falu és környezete a XII. század végén a dömösi apátsághoz tartozott. A Klissza-domb egész környéke egy összefüggő rommező, bizonyítva, hogy kitüntetett szerepe lehetett a helynek.
A település birtokosai többször változtak. A török hódoltság idején lakossága erősen megfogyatkozott. A XVII. század végén szerb telepesek, majd több hullámban németek és szlovákok érkeztek ide. Jelentős mértékben nőtt a századforduló óta az idetelepülő magyarság száma. A II. világháború után innen is sok német anyanyelvű polgárt kitelepítettek.