Monor térkép
A Budapest közeli város nevezetességeinek megtekintése után kellemes kirándulásokat tehetünk a környéken.
Monor egyik különlegessége a Strázsa-hegyen lévő pincefalu, itt érdemes megkóstolni a borokat is.
A település első okleveles említése III. Béla király uralkodása idejéből (1173-1196) való. Korábbi településnek nincs nyoma, csak népvándorlás korabeli szórvány leletek kerültek elő. A III. Béla király idejéből származó oklevél a II. világháború alatt megsemmisült az Országos Levéltárban. A legkorábbi, ma is meglévő királyi oklevél 1398-ban,Zsigmond király uralkodása idején keletkezett: "A bácsi káptalan Zsigmond király ugyanez év, február 20-án kelt parancsára Maróthi János székely ispánt beiktatja Atyai Zaar László fia Miklós fia János többek között Samboki-i(Zsámbék), Monar-i (Monor) Pest megyei és Perbar-i (Perbál) Pilis megyei és egyéb Valkó megyei birtokaiba."
Az egri káptalan 1446-ban délvidéki birtokait elcserélte a Maróthiak Pest és Pilismegyei birtokaival, így Monor is az egri érsekség alárendeltségébe tartozott. Monor földesura 1848-ig az egri káptalan, és 1909-ig legnagyobb földbirtokosa volt.
Az egri káptalan kezdettől fogva szorgalmazta a helyi lakosság szőlőtelepítését és bortermelését, amelyből dézsmát szedett.
A lakosság sokszor menekült a háborúk hadai elől a dombok közé. A vidék legmagasabb dombja a Strázsa-hegy nevet kapta, mert a monoriakból szervezett őrök innen tartották szemmel a környéket. Lakói kivették részüket Rákóczi csatáiból és az 1848-49-es szabadságharcból is.
A település újabbkori fejlődése 1847-ben, a Pest és Szolnok közötti vasútvonal megnyitásával kezdődött. Monor 1848-tól mezőváros, piac- és vásártartási joggal rendelkező járási székhely volt. A nagyközséget 1989-ben várossá nyilvánították.
A Budapest közeli város megközelíthető a 4. számú főúton, vagy vonattal a Budapest-Cegléd-Szolnok vonalon.
