Szentantalfa

A település megközelíthető közúton: a 71-es útról letérünk Zánkára, majd tovább északkeleti irányban. A település nevét írásos dokumentumok először 1336-ban említik, mikor a falut a királyi farkasvadászok lakták.

A település később a veszprémi püspökséghez, majd az Esterházy család birtokaihoz tartozott. A püspöki részt 1531-ben jelentős részben pusztaként tartották számon, majd a későbbi feljegyzések szerint 1568-ban már teljesen lakatlan volt. Évekig nem is szerepel a dokumentumokban, csak 1670-72-ben jelölik ismét pusztaként. A népesedés csak 1730 után indult meg igazán, 1770-hez viszonyítva a lakosság száma 1785-re megkétszereződött. Szentantalfa eddigi történetében a legnagyobb lélekszámot 1890-ben érte el, amikor a lakosok száma 678 volt.

Az 1990-től önálló önkormányzat által vezetett községben 1996. augusztus 20-án millecentenáriumi emlékművet avattak, 1997. március 15-ére elkészült a község 1848/49-es szabadságharcban részt vett lakóinak emlékét őrző márványtábla, 2000. június 30-án pedig a magyar állam 1000. éves évfordulója, a millennium alkalmából avattak emlékművet.

Szentantalfa neves szülötte Sebestyén Gyula (1864-1946) néprajztudós, a magyar rovásírás kutatója.