Köveskál

A település számos emléket őriz a régmúltból: templomromokat, a népi építészet műemlékeit. Határában ritka természeti látványosság a különböző alakzatú sziklákból álló kővidék, az úgynevezett Kőtenger, amelynek növényvilága is különleges.

Mint a Káli-medence minden faluja, Köveskál is ősi település: a Kál szó mindenütt Árpád egyik vezérére, Kál horkára utal. A medence falvait eleinte királyi és királynéi szolgák, vincellérek és udvarnagyok lakták.

A falut a XIII. századtól említik oklevelek. A XVIII. században pedig valószínűleg valamennyi lakója nemességet szerzett, mivel Nemes Köveskál néven fordul elő. 1823-ban I. Ferenc adja a vásártartási jogot és az ezzel járó mezővárosi rangot a településnek, amit a század végéig megőriz.

Köveskál határában, Kővágóörs felé volt az elpusztult Sóstókál falu, a Fekete-hegy oldalában pedig az egykori Töttöskál község. Emlékük a fennmaradt, a XII. századból származó román kori templomaik maradványaiban él tovább.

A faluban több népi műemlék is található. Érdekes ezek közül a község régi mosóháza, de figyelemre méltóak a felújított régi épületek is.

Köveskál megközelíthető a Balaton partján haladó 71-es útról Zánkán át, vagy Révfülöp felől Kővágóörsön keresztül.