Dörgicse
A Balaton északi partján haladó 71-es útról Balatonakalinál észak felé fordulva érhető el közúton a település. Az alsódörgicsei ásatásoknál talált nőt ábrázoló agyagszobrocska utal arra, hogy itt már az őskor embere is élt, de megtalálhatók a kelták nyomai is.
A falu neve eredetileg egy halfajtát jelentett, ami azt mutatja, hogy ősfoglalkozásaik között ott kellett lennie a halászatnak. Erről egyébként a XVI. századból is van adat. (Mivel hal a közelben csak a Balatonban volt, ezért valószínű, hogy a parti Akal-Dörgicséről kapta a többi falu is a nevét, a feltehetően azonos birtokostól.) A híres dörgicsei borok a rómaiak számára is ismertek voltak. Egy itt talált sírépítményen megfigyelhető egy szatír alakja, aki borral teli ivószarvat tart a kezében.
A völgyben három Dörgicse alakult ki a történelem folyamán: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse.
Alsó-Dörgicsét egyházáról Boldogasszonydörgicsének is nevezték.
Felső-Dörgicse 1312-ben Feldergechey néven szerepel, de a XV. században már szintén az egyháza nevét viseli: Zenthpeterdergeche (Szentpéterdörgicse).
A mai Kisdörgicse a XVIII. században jött létre mai helyén. Elődje (1333-ban Fired-Dörgicse, a XV. században Kisfalud-Dörgicse) a török időkben elpusztult, csak hajdani templomának romjai maradtak fenn.
A három községet 1950-ben egyesítették. Négy szőlőhegye már a középkorban ismert volt, a szőlő ma is az egyik legfontosabb létfenntartási forrás.