Zamárdi

Zamárdi a XX. század első évtizedei óta üdülőhely. Gazdag régészeti leleteket rejtő avar kori temetője a Kárpát-medencében is ritkaság. A településen a hajdani népi építészet számos szép példája figyelhető meg.

A XV. század közepén több apró falu volt a környéken, melyeknek nevében szerepelt a Zamard név. A török idők alatt valamennyi elpusztult. Az újonnan betelepülők a Kőhegy oldalának bozótosait kiirtották, és szőlőt ültettek helyére.

A balatoni fürdőélet beindulásával a környék a XIX-XX. század fordulóján fokozatosan megváltozott. A fürdőtelep kiépítése 1911-ben kezdődött a település mintegy 10 kilométer hosszú partszakaszán, amely több helyen is alkalmas fürdésre.

Zamárdiban a hagyományos népi építészet emlékeit több helyen máig megőrizték. A tájházban berendezett kiállítás néprajzi gyűjteménye a XIX-XX. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be.

A településről kirándulóút vezet a Kőhegy tetejére. A tihanyi apátság egykor itt álló présházának helyén kilátó emelkedik. Csodálatos panoráma tárul innen a látogató elé: szinte az egész Balaton, Kenesétől Tihanyon át Badacsony bazaltkoporsójáig.

A kultikus nevezetesség, az ősi áldozati helynek tartott Szamárkő magányos sziklacsoportjához a vasútállomástól vezet turistaút.

A település Budapest felől az M7-es autópályáról letérve érhető el. Vonaton a Budapest-Nagykanizsavasútvonalon.