Pannon derű

Emlékszem, egyszer az M3 autópályán száguldva mutattam egy olasznak- nézd csak, Gianluca, az a hegy ott a toronnyal, az Magyarország legmagasabb pontja! Utasunk nem volt túlságosan tájékozott kis hazánk földrajzi viszonyaiból, és azt hitte, hogy csak ugratom: de nem.

Budapest sokszor olyan, mint maga a világ: távolról, sötétben, kivilágítva és néhány bögre forralt bor után sokkal szebbnek tűnik. Tény, hogy decemberben a korán érkező sötétség jótékony homályba burkolja az utcákat, és a fákon, épületeken kigyúlnak az ünnepi fények.

Téli szombat a Mátrában: Budapestről egy órányi utazás, és már ott is vagyunk. Mátraszentimrén, reggel 9 órakor. A Hóvirág italboltban a cseppet sem meglepett helybéliek között kávézunk, ők ott vannak már egy emberöltő óta, sokat láttak…

Fővárosiak, Budapest népe! Bizony mondom néktek, a városotok eltűnt. Legalábbis nem látszik innen Normafáról. A felhőpaplan alól hallatszó tompa morajláson kívül semmi sem jelzi a létét. Így meg lehet nyugodni. Mivel nincs meg a város, nem kell menni iskolába és dolgozni, ma nincs kudarc és számonkérés, nincs tömeg és dulakodás. Séta van.

Hétvégén a misztikus ködbe burkolózott Dunakanyarban jártunk, hogy új hangulatát ismerjük meg ennek az ezerarcú tájnak. Jó volt visszatérni és egy nagyot sétálni a vastag avarszőnyeggel fedett őszi erdőben. Erről tanúskodnak a képek. Ha nem szeretnél messzire távolodni a forralt bor fogyasztásának lehetőségétől, és izgat a városok kínálta fotóstéma, akkor csatlakozz

A Balaton télen a legszebb. A parton nem sétálnak családok, a strandokat nem lepik el nyaralók: a tavi szél szegődik csak társunknak, ha a befagyott víztükör mellett ballagunk. Van valami felemelő ebben a nagy ürességben: a képzeletnek és a gondolatnak semmi sem szab határt, alig emlékeztet a civilizáció zaja arra, hogy nem álmodjuk ezt az egészet.

Extrém utazási helyszínekről is írhatnék, de biztos lenne a kedves Olvasóink között, aki azzal az érzéssel csukná be az utazom.com magazinját, hogy itt már én is voltam és sokkal szebb/jobb/élethűbb fotókat készítettem, valósabb élményeket éltem át. No, ebben az esetben fel kell kötni a gatyát.

Ha rossz napom van, és nincs lehetőségem a Természetben elfeledkezni minden zavaró tényezőről, amit mások csak mindennapoknak hívnak, akkor megnézem Matt videóját. Mert négy és fél perc alatt beutazza a világot sutácska táncával, vidám, őszinte, igazi.

Az előző vetítés folytatása...

Gyermekkorom nagy részét a Börzsönyben töltöttem: otthonom e táj, ismerem évszakoktól függő hangulatváltozásait, s ha  néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom... De erről a Lombfaluról nem is hallottam eddig.