Pannon derű

 A tavasz elhozza azt, amit a legjobban szeretünk az erdőben: a kellemes napsütésben tömény virágillatban sétálhatunk, a madárdaltól hangos fák között. Nem kell botanikusnak lenni ahhoz, hogy megismerjünk és megszeressünk néhány kedves kis virágzó növényt, amik a maguk egyszerű szépségével fakasztanak önkéntelenül mosolyt a szemlélő arcán.

A tavaszodó Börzsöny gyönyörű kirándulásokkal várja a túrázókat. Ha már sokat barangoltunk Nagymaros vagy Királyrét környékén, esetleg a Kemence erdeiben vezető ösvényeket is ismerjük, akkor elérkezett az idő felfedezni az 500 méter magas Kopasz-hegyet!

A Zemplén lágy ívű hegyoldalai, hatalmas erdei kiváló túracélpontot jelentenek.

A reggel már a Dunakanyarban ért. Jobb itt magamhoz térni, mint a Belvárosban nyüzsgésétől körülvéve. Felemelő érzés a dömösi "korrekt árak és udvarias kiszolgálás"-sal csábító vendéglátó-ipari egység teraszán legyűrni a diós patkót. Majd elindulunk felfelé, a kis kápolna tövében található forrástól intenzív szívdobogás kíséri a kapatót, de az első kilátópontnál kifújjuk magunkat.

A Visegrádi-hegység legszebb helye ez a túraösvény. Visegrádon mindenki járt már, de azt kevesen tudják, hogy a település tőszomszédságában milyen csodás kis terület található. Az Apátkúti-völgyön felsétálva, az Ördög-malom vadregényes vízesését az úttól jobbra megcsodálva elérjük-a kis tavak után-az Apátkúti vadászházat.

A legnagyobb kedvenc (a Dunakanyar után) a Balaton-felvidék. Egyedülálló hangulata, pannon derűje, napsütötte rétjei, lankás dombjai, álmos falvai várják az idelátogatót. Gyalogszerrel vagy kerékpáron, esetleg egy tengeri kajakkal felfedezhetjük kevéssé látogatott helyeit is, eljuthatunk azokhoz az apró, ám igen fontos részletekhez, amik ilyen értékessé teszik ezt a csodálatos tájat...

A Földön számos csodálatos hely létezik: némelyek közelebb, mások a távoli kontinenseken. Ha utazásról álmodozunk, a legtöbbször mi is messze mennénk, talán azért, mert abban az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy a bolygó másik oldalán nincs hétfő, nincs szomorúság és nélkülözés.

A szombati túra után arra jutottam, hogy olyat csinálok, amit 21 éve nem tettem: felülök a Gyermekvasútra. Úgyis Hűvösvölgyben kellett leszállni a nagykovácsi buszról, mi bajom lehet, igaz? Akkor még nem sejtettem, hogy időutazáson fogok résztvenni.

A tájból magányos óriásként emelkedik a Somló hegye. Szívemnek sok szempontból kedves vidék: nagyon szépen megmaradt romvár falai között bolyonghatunk kedvünkre, a hegy geológiája roppant érdekes, a kilátás a tetejéről megéri a felmászást, de a legfontosabb: a bor.