Nem tudom, mikor éreztem magam ennyire jelen a pillanatban. Mintha megállt volna az idő, tisztán érzékeltem a tüdőmnek oly jóleső levegőt, az eső illatát és a határtalan zöldet. Rousseau, Osho és Echardt Tolle most büszkék lennének rám.
vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.07.13 08:18
"A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.
- Jó napot! - mondta találomra.
- Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
- Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.07.07 11:26
Csendes, kévébe kötött reggel
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.
Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt.
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.06.20 09:54
Minden munkás napnak eljön a vége egyszer. Általában hazazötyögsz a villamoson ilyenkor, nyomorogsz kicsit a metrón, vagy anyázol a dugóban hazafelé, esetleg kezdetét veszi az az adrenalin fröccs, ami a csúcsforgalomban hazabringázás jelent.
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.06.02 00:00
Mész és mirtusz némasága. Mályva nyílik gyenge fűben. Ő meg ibolyákat hímez sárga tüllre gyönyörűen.
Csillárra száll a szivárvány hét madara, büszke, tünde. Távolban a templom dörmög: öreg medve, hanyatt dűlve.
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.05.24 11:18
Van valami végtelenül megnyugtató az óceán közelségében. Valami, ami éppen a szeszélyességéből adódik. Mintha a lélek békét vehetne abban, hogy a folytonos morajlás ritmustalan ismétlődését hallja, vagy hogy a szélzúgás változékony irányait érzi az egész testén.
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Írta: Kovács Attila, megjelenés ideje: 2011.05.05 09:24
Megváltozott az életem. Méghozzá kitörölhetetlenül. Utastársaim közül, többen is hasonló érzésről számoltak be. Mi az, ami ilyen hatással van az emberre? Hogyan lehet az élményekkel a továbbiakban élni?