Lelkizős

A jelenleg polgárháború szaggatta Ukrajnára ráférne egy kis szeretet. Pedig a világ egyik legromantikusabb helyszíne itt található, Klevany városának közelében. A szerelmespárok zarándokhelye az a három kilométer hosszú vasúti pályaszakasz, ahol a sínek mellett növő sűrű gyertyánfák közé -folyamatos metszéssel- egy természetes, zöld alagutat vájt az ott közlekedő szerelvény. Az életük értelmét egymásban megtalálók pedig ellátogatnak ide, hogy közös fotókat készítsenek és sétáljanak ezen a különleges helyszínen.

Nehéz szavakkal leírni, miért keressük folyton a veszélyt. Talál a modern ember túlságosan kényelmes életéből vágyakozik néha az ősidők adrenalinban fürdő mindennapjaira. Mit keresünk a hegyekben? Miért kényszerítjük rá szeretteinket, hogy folyamatosan aggódhassanak értünk?  Miért nem elég jó nekünk a Börzsöny, miért kell a Mont Blanc csúcsán kísérteni a sorsot?

Esteledik a hegyek felett. Messze a távoli horizont párás ködébe vesznek a dombhátak, a város távoli moraja nem hallatszik fel ide, csak az alkonyi erdő neszei: a feketerigó búcsúztatja a napot, a tücskök koncertje már az éjszaka nyitányaként szól. A gyengülő, pirosodó fényben növényi szöszök szállnak finoman, táncuk a szellővel kissé szédítő látványként vonzza a tekintetet. A délután idetűző Naptól még meleg a fatönk amin ülök: kérgét vesztett, világosra szikkadt felszíne olyan tapintású mint egy élő test. Egyre hosszabbodó árnyékom nyúlik a tisztás széle felé.

Az élet néha pont olyan, mint egy hegyi ösvény: megküzdünk, míg felérünk egy kilátóponthoz, de átjár a boldogság, ha sikerül. Néha meg rettenetesen eltévedünk, ázunk, fázunk, elvétjük a helyes utat, és  van olyan is, hogy átkozzuk magunkat, hogy belevágtunk az egészbe. Az egy biztos: nagyon elfáradunk a végére. Mégis, a veszélyek és nehézségek ellenére, szeretünk a hegyen lenni.