Románia, Bulgária, Törökország után, most Iránból írok.  Ráadásul ezek az utolsó napok Iránban is.  Nemsokára átrepülünk Indiába. Úgy volt, hogy Pakisztánon keresztül megyünk, de mikor Teheránhoz értünk megtudtuk, hogy a pakisztáni kormány lezárta a szerinte veszélyesnek ítélt határátkelőket.  Ezért vettünk egy repjegyet Indiába. Sajnos Pakisztánba sehogy sem találáltunk olcsó jegyet.  Aztán egy héttel később újra megnyitották a határokat...  De mindegy. Így elméletileg biztonságosabb...

Fokvárost nem lehet nem szeretni. Gyönyörű, folyton vibrál, és még egy felhős, szürke nap végére is produkált egy olyan naplementét.....   Az utolsó másfél (tartalék) napra csak úgy bezuhantam Fokvárosba tervek és elképzelések nélkül. Valahogy majd csak elcsapom az időt a hazaindulásig.... Sajnos felhős, esős időt ígértek.

 Fokvárost nem lehet nem szeretni. Gyönyörű, folyton vibrál, és még egy felhős, szürke nap végére is produkált egy olyan naplementét.....Az utolsó másfél (tartalék) napra csak úgy bezuhantam Fokvárosba tervek és elképzelések nélkül. Valahogy majd csak elcsapom az időt a hazaindulásig...

Egy utazáson szerzett első benyomások, tapasztalatok meghatározhatják az út további részét. Namíbiai kirándulásunk kezdeti élményei sejteni engedték, hogy nem fogunk itt unatkozni, de a hazaérkezésig átélt extrém kalandokkal teli csapatépítő tréningre messze nem számítottunk.