Városi parasztbringa

Sajnálattal közlöm, hogy ez év június 17-én a Bianchim végleg beadta a kulcsot. Úgy 5 éve ismertük meg egymást, zaklatott körülmények közepette, amikor épp ellopták az előző bringámat. Csak egy órára mentem fel, de természetesen mire leértem,  a canga sehol. Annyira mérges lettem, hogy felültem egy trolira, ami különben nem szokásom, és elmentem a BringaBoard-ba, hogy legyen valamim, aminek kerekei vannak, és ha hajtom, akkor megy. Nem érdekelt, hogy mit veszek, csak legyen egy bringám, és ne kelljen a jövőben még egyszer BKV-ra szállnom. Megláttam, megszerettem, megvettem a Bianchit, ezzel hazavágva az IMF éves költségvetését. Engem és két lányomat szállította minden reggel a Bianchi az óvodába és a bölcsödébe. Szó szerint hárman mentünk rajta, aztán már csak ketten, de még akkor is húzott egy gyereket a vonórúddal. Rengeteg szép közös élményünk volt az évek során. Mint a találkozásunk, úgy a búcsúnk is érdekesen zajlott. Valamiért azt gondoltam, hogy le kell ugratnom a járdáról a Margit-híd budai hídfőjénél. Nagyszerűen sikerült, a két kerék egyszerre érte a földet, és gurultam tovább. Sütött a nap, megláttam egy csajt meg egy villamost, a villamosvezető is meglátta a csajt meg engem, de a buszt nem. Ilyen az élet. Épp hülyére röhögtem magam azon, hogy hogy a túróba tud belemenni egy villamos az előtte álló buszba kettővel, amikor észrevettem, hogy eltört a Bianchi. Nagyon szerettem, nagyon sajnálom. A gyász időszaka megviselt, és úgy egy óra múlva csak nehezen szántam rá magam, hogy újabb teherhordó után nézzek. Akárhogy is nézem, a Bianchi igazi öszvér volt. Az embernek van a Csini, a Hasítós és az Öszvér bringája. A Csini és a Hasítós nélkül nehezen, de lehet élni, viszont az Öszvér nélkülözhetetlen. Kipróbáltam egy nyugdíjas, napsárga, üdülő Bianchit 15 000-ért. Egy hónapig magyaráztam magamnak, hogy nagyon jó. Nem baj, hogy nincsenek fékek, meg az se baj, hogy úgy nézünk ki, mintha most jönnénk a wienerneustadti patikából, de sehogy sem jöttünk össze, ezért visszavittem. Az így befolyt pénzből megvehettem a Pajtiéknál a már előre kiszemelt fekete 60’-as vázat villával, stucnival meg hajtóművel. Na végre megint megtaláltam azt a jó, marha nagy vázat, ami gyerekszállításra és közlekedésre is ideális. Átpakoltam a váltót, a kerekeket, a gyerekeket, gyakorlatilag mindent a Bianchiról, amit lehetett, és megfúrtam a villát, hogy az első fék is felmenjen. A hátsó fékkel nem szórakoztam, az maradt egy Shimano Nexus. Nem lett szép, nem lett kihívó, csak megy, ameddig kell. Egy tipikus városi parasztbringa. Kellett egy bringa, amire papucsban is fel lehet ülni, és kell egy város, amit papucsban is lehet élni.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!