Úton az Aconcaguára

Tervünk a 6963 méter magas Aconcagua megmászása volt. A Cerro Aconcagua, a déli félteke és Amerika legmagasabb csúcsa Argentínában helyezkedik el, csak Ázsiában vannak magasabb csúcsok. Határai északon és keleten a Valle de las Vacas , nyugaton és délen a Valle de los Horcones Inferior. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg az arauka Aconca-Hue vagy a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, melyeknek jelentése „szikla őrszem” (wikipedia).

A legkisebb „nyolcezres”, így is szokták hívni Amerika legmagasabb csúcsát, ami tulajdonképpen egy majdnem „hétezres” hegyet takar. Az Aconcagua technikailag könnyű mászás, de a magasság és az időjárás változékonysága miatt mégis komoly vezetést és felkészülést igényel. Az Aconcagua megmászása hegymászó technikát nem igényel, de pszichikailag kemény erőpróba, a ritka és nagyon száraz levegő és a „fehér szél” kemény próbát jelent a legkitartóbb és legedzettebb turistáknak is. (A fehér szél egy különleges légköri jelenség, amely hirtelen jön és szokatlanul erős tud lenni.)

A mászás előkéítése az Aconcagua Nemzeti Park fővárosában, Mendozában kezdődik. Mendoza (760m) Mendoza tulajdonképpen elviselhetetlen város lenne, ha nem telepítették volna tele platánokkal. Így azonban nagyon kellemes. Enni-inni lehet, méghozzá olcsón és fenséges borok vannak. Egy marhaszeletért sem kérnek többet , mint 30-40 peso, ami 1500-2000 forint, a saláta 15-20 peso, vagyis 1000 forint körül van egy jobb étteremben. Itt van egy turisztikai minisztérium, ahol nagyon sok pénzért adják az Aconcagua csúcsengedélyeket. Azt is csak iszonyatos mennyiségű papírmunka után. Mendozában bevásároltunk a hegyre, mindent lehet kapni és az engedéllyel ellentétben aránylag olcsón.

Penitentes 2700 méter. Egy síparadicsom...de ilyenkor télen (az itteni nyárban) kihalt, csak José és Osvaldo Rifugio-ja működik, azt is csak a hegymászók használják. 2700 méterig autóztunk, jó volt kiszakadni a városból, Buenos Aires után az Andok vonulatait bámulni. Pakolás...a mulasok (öszvérek) összesen 60 kilot "vállalnak", azt is két "harmincas" csomagra bontva. Tehát pakolás, mérlegelés. Úgy kell pakolni, hogy az öszvérek meg sem állnak Mulasig, tehát a köztes táborban 3400 méteren, Confluenciában saját magunkra vagyunk utalva. Penitentesben a Lanko Rifugioja nem csak olyan, mint egy lepukkant menedékház, hanem az is. Penitentesben semmi sincsen... Ezzel együtt roppant bájos, Luciane és a konyha személyzete készégesen megfőz bármit, kiváló empanadast (olyan tésztába bugyolált húsok, sajtok, sonkák..) adnak és a szállás is nagyon kedves. Épp a téli olimipia ment a tévében, a kedvenc számom: a sífutás. Pakoláshoz kiváló.

Összepakoltunk, az isteni José leméregette a cuccokat, majd megjöttek a arrierosok (vagyis az öszvér-hajcsárok). Kicsit csócsóztak, aztán elkezdtek pakolni... Mi pedig vacsorázni...mindenki kapott egy fél csirkét, jó sok salátával. Másnap reggel indult a hegymászás. Kis autós segítséggel mentünk az Aconcagua Nemzeti Park bejáratáig, Horcones-be. Itt van a check-in, aminek legfontosabb része egy nejlonzacskó. Ezt számozottan osztják, mindenki sajátot kap, amire úgy kell vigyázni, mint az életünkre. Ugyanis egyikben a szemetet, másikban a székletet kell gyűjteni, aztán a végén elszámolni vele-komolyan. A csapat: Kiss Róbert, Szombathy Károly, Stark Ferenc, Föld Tamás.

Elindultunk, szemben velünk az Aconcagua csúcsa. Nem is láttam még olyan hegyet, ahol az út elejétől végéig szemmel lehet tartani a csúcsot. Méregettük, ismerkedtünk vele, jó volt látni. És egyre közelebb jött. Kristálytiszta idő, verőfényes napsütés. Confluencia 3-4 óra séta, alig 400 méter szinttel. De sietni már itt sem szabad. Szépen átkeltünk a Horconesen, és 3 óra múlva ott állt velünk szemben Carlos. Fekete szemei izzottak, kezében fakanál. Bíztató kezdet, bár kicsit tartottam tőle. Azonnal uzsonnát tálalt, dinnye!!!! A tábori sátor előtt egy csap is volt, a víz valahonnan a gleccserből folyik. Csak pár nap elteltével tudtuk meg, hogy tele van ásványi anyagokkal, s valószínűleg ettől van hasmenése a fél csapatnak. Jövőre tehát vagy palackos vízzel, vagy vízszűrővel kell idáig jönni. Carlos kitett magért, isteni, bár szerintem kicsit szenes marhaszeleteket tálalt. Az arrierosok szerint pont úgy ülök a mula-n, mint egy pollo (csirke) Egy nagy kommunális hálósátorban aludtunk, ahol csak a harmadik emeleti ágyak nem keltek el, mert semmi korlát nem volt rajtuk és kb 3 méter magasságban álltak. A kollegák jobbnak látták, ha leszedik a matracot és leköltöznek a földre, ahol hatalmas (valószínűleg öszvér) csontok mellett aludtak.

Másnap a Plaza Francia (4200m) felé túráztunk, akklimatizációs céllal. Ez nagyon fontos, ahhoz, hogy a szervezet alkalmazkodni tudjon a magassághoz. Ha ezt nem tennénk, betegek lennénk. Mert ha pl. valakit helikopterrel kitesznek az Aconcaguára és otthagyják, akkor nagy valszínűséggel ott meghal. Elviszi őt a HAPE vagy a HACE, vagyis a pulmonáris ödema és az agyödéma. Amik ellen úgy kell védekezni, hogy az ember megkóstolja a magasságot, aztán visszamegy aludni egy korábbi, már ismert magasságra. És így tovább.... és közben iszik, de nem akármit és nem akármennyit. Vizet és alkoholmentes folyadékot, és kb. napi 5! litert. Ez a legkeményebb. Napi öt litert legyűrni férfimunka. De itt Confluenciában még mázlisták voltunk, mert nem nekünk kellett vizet csinálni, hanem készen volt.

A Plaza Francia az Aconcagua  déli falát mászó mászók tábora. Itt mászott éppen Ivan Vallejo equadori mászó, aki Júlia jó barátja és már mind a 14 nyolcezrest megmászta oxigénpalack nélkül. Nagyon híres és nagyon kedves. Az egyik társának mászás közben lett egy kis fagyási sérülése, de nem túl súlyos. 4 napig mászták a Messner-féle utat, ami nagyon nagy teljesítmény. A Plaza Francia felé Júliának már fájt a feje, nekem is lefelé, de megérdemeltem, mert csak másfél liter vizet ittam. Lent Confluenciában pótoltam, Gabriella, a tábor orvosa adott valami pirulát és el is múlt minden bajom. A fiúk jól voltak, Karcsi fulladásra panaszkodott, de reggel mindenki jó erőben volt.

Elindultunk a leghosszabb menetre a Plaza de Mulas felé. A Plaza Francia felé Plaza de Mulas(4300m) A tábor felé vezető útra lehetetlen volt 4-5 liter vizet vinni, szerencsére van bőségesen patak az út mentén. Az első egy órára volt, addig meg kellett inni másfél litert, ott még egyet, aztán feltankolni legalább másfelet. Az első forrás...még 2 litert kell meginni Egy sivatagot kellett átszelnünk, a Playa Anchát, legalább 22 kilométeres út várt ránk. Az öszvérek megalázóan gyorsan mentek, de nekünk nem szabadott sietni. A táj lenyűgöző, de még az út felénél sem voltunk, amikor a Piedra Ibanezhez értünk. Az az őrszem szikla, a nyugati fal alatt. Egy-két mulas koponya díszíti (tessék, nem kell annyira sietni). Innen már durvult a terep, s kb 8-10 óra múlva egy nagyon meredek kaptató alá értünk. Ez vezetett fel a táborhoz, ahova szinte beestünk. A rangerek, és az egész medico-team szeme láttára. Itt újra check-in, aztán beszéltünk az orvossal. Mijel, aki nagyon cool, mondta, hogy ide tízpontos ember nemigen érkezik, relax, aztán holnap látni akar. Vanessa és Carlos fogadtak minket. Meg egy pár hegyi kutya. Carlos, aki jövőre már guide lesz, de ma még csak porter, nehezen oldódott, de aztán kiderült, hogy sziporkázóan jó a humora. Vanessa pedig édes, pici török-argentín lányka. Szerintem remekül főz, de a fiúk (Feri, Karcsi, Robi és Tamás) inkább a bika-szemű confluenciai Carlosunkat sírták vissza... meg az égett húscafatjait...

Mulasban telepített sátrakban kaptunk szállást, tábori ágyakon. Berendezkedtünk és ittunk. Másnap akklimatizációs pihenőnapot tartottunk. Valóságshow a hegyen Júlia újabb vílághírű ismerősbe botlott, ami itt nem nehéz. Juanito Oirzabal már 21-szer mászott nyolcezres hegyet (vagyis többet többször is) és most az egész spanyol tévé kísérte lépteit mindenfelé. Így felénk is. Ugyanis egy spanyol valóságshow-t forgattak, igazi kiesős rendszerben, a lényege az volt, hogy csak egy derék embert jutatt fel Juanito a csúcsra. Juanito jellegzetes rekedt hangjával megsúgta, hogy annyira nem szereti ezt az egészet, de a kamerákat biztos, mert hozzánk is legalább tízféle saját magát ábrázoló fotóval érkezett. Lito Sanchez (eddig 52-szer mászta meg vezetőként az Aconcaguát). Tény, ami tény: Juanito nagyon nagy mászó és egy egyéniség. A baszkok mindenhol ott voltak és mindent fölvettek, ami csinosra öltöztetett valóságsós mászóikkal és Juanitoval történt. Ugrottak amikor valakit bebugyolálva mentettek le a hegyről és ugrottak, ha Juanito levegőt vett....

Mi másnap a Campo Canadába túráztunk fel 5050 méterre, a tervünk az volt, hogy felviszünk valamennyi cuccot, sátrakat stb., hogy ne egyszerre kelljen felcuccolni mindent. Hozzá kell tenni, hogy a valóságshow-sok és más csapatok porterekkel vitették fel a cuccaikat, de még kaját se vittek, mindent a szervezőkkkel intéztettek. Tény, hogy így kényelmesebb, viszont fejenként legalább 3300 dollárba kerül a túra. Campo Canada 5050 m Mi meg cipekedtünk, ez elég kimerítő. Felkászálódtunk a Canadába, aztán lemásztunk.

A csapat fele jól, a másik gyatrán szaturált. Ilyeneket a Vészhelyzetben hallottunk utoljára, mi viszont alaposan megtanultuk mi az: reggel-este egy ujjra húzható kütyüvel szaturáltunk, vagyis mértük a vörösvértestek oxigénszállító kapacitását. Ez tengerszinten 97%, de itt 80 fölötti értékkel már átengedtek. Ám nem mindenkinek volt annyi. Ezért pihenőnap lett rendelve. Nem baj: az alaptáborban vidám az élet szaturálással együtt is. Lehet slackline-ozni, vagyis két pont közé kifeszített hevederen egyensúlyozni, vagy boulderezni, vagyis kőtömbökön mászni. Mi még elzarándoloktunk a gleccserhez is és a közeli hotelhez, ahol szintén van net és telefon, aranyért. Az alaptábor egyik fénypontja a forró zuhany, ahol 10 dollárért addig állsz a forró víz alatt, amíg akarsz. Hajat mostam és mostam. Kánaán. Kivéve, ha lemegy a nap, amíg zuhanyzol. Így mire a táborig értem, megfagyott a víz a hajamon. A fagyott tincseimet betuszkoltam egy sapka alá, így reggelre száradtak meg. Viszont soha ilyen jól nem álltak.

Holnap felköltözünk a hegyre...folyt köv.

 

Írta és fotózta: Molnár Anikó, Salamandra Outdoor

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Brazília Körutazás *** szállással - 11 nap
» Argentína, Uruguay, Brazília körutazás ***/**** - 11 nap
» Buenos Airestől Rio de Janeiróig - 11 nap
» Keresztül Dél-Amerikán (Peru - Brazília - Argentína) - 11 vagy 15 nap
» A Tangótól a szambáig - Brazília - Argentína - 13 nap

Információs oldalak

» Egzotikus utazások nyaralások
» Incentive utazások - üzleti utaztatás

Cikkeink

» Az Iguazú-vízesés - Kovács Attila
» Vonatozás a Machu Picchu-hoz - Kovács Attila
» Chile hihetetlen tájain... - Kovács Attila
» Rio de Janeiro egyedülálló szépsége - Kovács Attila
» Az Altiplano-fennsík - Kovács Attila

Utazások

» Magas-Tátra: Túra a Krivánra (2495 méter) - 1 nap
» A Tengerszem csúcs meghódítása (2499 méter) - 1 nap
» Magas-Tátra hágótúrák, Kis-nyereg-hágó (2372 m) - 1 nap
» Nepál: Annapurna-kör gyalogtúra - 17 nap
» Peru kalandutazás - 19 nap
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!