Szigetközi kajaktúra és más disznóságok
Van mikor az ember alkotó kedve nem bír magával, és azt gondolja mindent lehet. Ilyen pillanatokban születnek a nagy dolgok. De mi kell a nagy dolgokhoz? Néha elég egy kicsi is. Talán egy ilyen pillanatban születhetett a túró rudi, vagy a Monthy Python Papagájos jelenete, és hasonló megvilágosodott másodpercek adták a világnak a kocsonyát vagy Chuk Norrist is.
A tengerikajak.hu stábja az őszben- egy a fentiekhez hasonló- szabad pillanatban kultúrvegetáriánus létét félretéve, megvilágosodva, megéhezve a Szigetközbe lapátolt, hogy ott gasztronómiai kajaktúra keretei között ellessen valamit a titokból.
Mert tényleg néha elég egy kicsi is. A Szigetköz maga is egy kis csodája hazánk vizes helyeinek és az ősszel haverkodva olyan egyveleget alkot, ami érzékeny húrokat pendít minden vízrejárónál. Az ártér rozsdába öltözött. A hajnali pára, pókhálós, didergős reggeleken ismerkedik a kémények füstjével, és az álmosan károgó varjakkal, akik szüntelenül dió után kutatva túrják a leveleket. Füstszagú reggelek és a parázsló avar összetéveszthetetlen illata mindenütt. A folyó befogad és csodálkozik a kései vándoron. Utazás, csorgás, gondolatok az évszakról. Lapátolsz, mozog veled minden, és közben mögötted a falvak és az ember az őszben. A nap laposan kúszik, az árnyékok hosszabbak, és a színek valótlanul festik a képet a fejben. Minden kanyar más, a víz is csendesebben folyik.
Aztán kizökkensz, vagy vissza.Pattog a kályhában a tűz.
Szigetköz – és a magyar gasztrokaland - a disznótor egy kedves evezés után. Ahol a reggeli pálinkasmárolós, fokhagymapucolós, sültvér evős – kolbásztöltős, ülve -állva vigadós, „egymás hátát ütve”, ágyúgolyón utazós történeteket mesélve, énekelve, tényleg Csáknorisszá válva mosolygunk, és tudjuk, hogy a jó ötlet volt…
Kint pedig az Ősz mosolyog.
