Mont Blanc, Nyugat-Európa teteje

Ha létezik olyan hegy, ahová, minden túrázni, kirándulni szerető, hegyekért lelkesedő ember vágyik, akár csak a lábaihoz is, akkor a Mont Blanc.

Hajnalodik. Valójában még csak hajnalodni fog, olyan négy óra múlva jön fel a nap, de ezek a gaz franciák kíméletlenül felkapcsolják a villanyt, nagy hanggal szedelőzködnek, csörögnek, vidámkodnak, készülődnek az indulásra.

Majd lefagy a mosoly az arcukról, mikor kilépnek a turistaház előtt tomboló fergetegbe. De elszántak mind, az arcukra húzzák a maszkot és tömött sorokban felfelé veszik az irányt. Hatórás gyaloglás vár rájuk Nyugat-Európa legmagasabb pontjáig: a Mont Blanc 4811 méter magas szélfútta csúcsáig. A tapasztalt és kellően lusta hegymászó ekkor még csak a másik oldalára fordul, élvezi a házat újra megszálló csendet. Majd, ha felkelt a nap, kényelmesen felsétál a csúcsra, délután visszaér, eszik egy jó omlettet, majd másnap komótosan leballag. A csúcs meghódítása azonban nem ennyire egyszerű.  A Francia-Alpokban található Mont Blanc masszívum képezi Európa egyik legmagasabban fekvő területét. Nyaranta turisták milliói zarándokolnak ide még a világ másik végéről is, hogy megcsodálják ezt a tájat, hatalmas sziklafalaival, olvadó gleccsereivel, zúgó fenyveseivel. A bevállalósabbaknak azonban nem elegendő a hegy lábáig felvonózni és onnan fotózgatni a japánok feje fölött, és nem ijednek meg egy kis testmozgástól: jégcsákányt és hágóvasat ragadva a legmagasabb élményekre vágynak. Cikkünk ahhoz nyújt receptet, hogy a legbiztonságosabb körülmények között élhessük át és túl ezt a kalandot. A történet a felkészüléssel kezdődik, itthon, munka előtt, után, helyett. Sokat és tervszerűen kell sportolni, futni, úszni, kerékpározni. Nem a minél gyorsabban lefutott szigetkörök teljesítése a cél, hanem a lassabb, folyamatos, hosszútávú igénybevételre való felkészülés. Talán furcsának tűnik, de egy egész napos középhegységi túra jobban felkészít a hegyen ránk váró nehézségekre, mint néhány óra konditermes izzadás. Meg kell tanulnunk az energiánk helyes beosztását, a folyadékpótlás fontosságát, a nehéz hátizsák cipelését. A több napos túrákon megismerkedünk azzal az érzéssel, milyen sátorban, hálózsákban aludni, magunknak főzni egy kis gázfőzőn, és akkor is felkelni és továbbgyalogolni, amikor szívesen ülnénk inkább otthon egy kád  meleg vízben ahelyett, hogy ott kínozzuk magunkat a vadonban. Remélhetőleg a második, harmadik szabad ég alatt ébredéskor megértjük a lényeget: a madárdaltól zengő reggeli erdőben, dideregve, mégis idült mosollyal az arcunkon főzzük a teát a duruzsoló gázon, és átéljük annak az élményét, amikor semmi más nem hiányzik a boldogsághoz. Amikor már elegendően szálkás izmokat építettünk ványadt testünkre, jöhet a felszerelések kiválasztása. Szükségünk lesz egy keményebb talpú bakancsra, amit előtte jól bejáratunk, kényelmes túrazoknikra, vízálló ruházatra és thermo aláöltözetre és polár pulóverre, lábszárvédőre. Mindezt csomagoljuk egy kényelmes hátizsákba: ne túl nagyba, mert akkor nem bírjuk ki, hogy ne vigyük magunkkal a monogramos téglagyűjteményünket. Csomagunkhoz tegyünk hozzá még egy mínuszokban is használható hálózsákot, valamint egy kényelmes, megfelelően vastag derékaljat is, amely az ágyunkat képezi néhány napig. Keressünk még jól szigetelő sapkát, kesztyűt, és ne hagyjuk otthon a gleccserszemüveget, szélálló maszkot, túrabotot, fejlámpát sem. Az edényre, gázfőzőre, és az olyan könnyű és tápláló ételekre is gondoljunk, mint az instant tészták, aszalt gyümölcsök, csokoládék, energiaszeletek. Az erős hegyi napsütés káros hatásai ellen óvjuk bőrünket napvédő krémmel.  Ezek a dolgok azonban egy többnapos téli túrán szintén kellenek, ezek használatával már a felkészülésen megismerkedtünk.  A Mount Blanc csúcsát és az odavezető utat gleccserek fedik, így ide különleges felszerelés kell: jégcsákányra és hágóvasra van szükségünk. A gleccseren való biztonságos közlekedéshez emellett elengedhetetlen, hogy kötéllel biztosítsuk magunkat, amelyek egy beülőhevederhez vannak kapcsolva karabinerekkel. Ezeket nem kell feltétlenül megvásárolni: itthon vagy akár a hegy lábánál fekvő kis ékszerdobozban, Chamonix városában is bérelhetőek. A bérelt felszerelést mindenképpen még a boltban állítsuk be, próbáljuk ki, ellenőrizzük tüzetesen. A hegyen való mozgás folyamatos körültekintést igényel, sok objektív és szubjektív veszély leselkedik ránk. Az egyik legfontosabb  ezek közül a kőhullás veszélye. A globális felmelegedésnek köszönhetően ez a kockázat egyre nő, apró és nagyobb, akár futball-labda nagyságú is lehet, ezért nem megengedett a magashegyi túrázás megfelelő sisak használata nélkül. A másik komoly balesetveszély a kicsúszás lehetősége. Meredek hegyoldalakat keresztezve elveszíthetjük stabilitásunkat, és végzetes sebességgel elindulhatunk lefelé a lejtőn. Ennek elkerülése végett viselünk a jégbe fogaival mélyen belevágó, biztos lépéseket garantáló hágóvasat. Ha mégis megtörténne a baj, arra az estre van a beülő és a kötél, hogy megfékezze a száguldást, ezt a hatást a jégcsákányt hegyének mélyen a jégbe vágással fokozhatjuk. Míg ezek a veszélyek kellő odafigyeléssel, felelős döntésekkel, helyes útvonalválasztással elkerülhetők, a magashegyi betegség mindenkire egyaránt leselkedik. Ez abból adódik, hogy minél magasabbra emelkedünk, annál kisebb az oxigén koncentrációja a belélegzett levegőben. Így a szervezetünkben keringő vér nem tud elegendő oxigént szállítani az egészséges agyműködéshez, és étvágytalanság, rosszullét, fejfájás, durvább esetben hallucinációk, rossz döntések jelentkezhetnek, fizikai edzettségi szinttől függetlenül. Egyetlen megelőzése van: a megfelelő akklimatizáció. Fokozatosan kell egyre magasabbra emelkedni, és a tünetek megjelenésekor azonnal megállni, erősödésükkor  leereszkedni. Ezzel el is érkeztünk a túra legfontosabb kérdéséhez: a biztonsághoz. A Mont Blanc nem számít nehéz hegynek, mégis a legtöbb áldozatot szedte az összes csúcs közül a világon. Ez éppen a kevés nehézségből adódik: sok olyan ember is belevág ebbe a kalandba, akik nincsenek igazán felkészülve, nem ismerik a hegyi veszélyeket, alábecsülik az időjárás figyelmeztető jeleit, vagy nem foglalkoznak a magashegyi betegségük okozta tünetegyüttessel. Ezek a srácok általában az életükkel fizetnek azért, mert nem tisztelték a Hegyet, és túlbecsülték saját képességeiket. A jégcsákány és a hágóvas használatát tapasztalt oktatótól kell megtanulni, az egymással összekötve haladás szabályait szintén. Ha ennek a tudásnak a birtokában vagyunk, akkor is kell valaki, aki ismeri az utat,  apró jelekből érti az időjárás hirtelen megváltozását, és vészhelyzetben mindenkit biztonságban le tud hozni a hegyről. Egyszóval csak tapasztalt túravezetővel vállaljuk be ezt a utat, ráadásul olyan csapattal, akikkel már túl vagyunk néhány bemelegítő és összeszoktató túrán két-háromezer méteres magasságban, könnyebb alpesi túrákon. Csak így van esélyünk arra, hogy az itthonmaradt szeretteink élve viszontláthassanak, hiszen lesz velünk valaki, aki a kellő időben meghozza a szükséges döntéseket. Ha szükséges visszafordítja a csapatot a biztonságot jelentő turistaház felé, lehetőség szerint még az igazi zűr beállta előtt. Nos, ha ez a pont is megvan, felkészültek, elszántak vagyunk, rendelkezünk a kellő tapasztalattal és felszereléssel, van egy jó csapatunk és egy megbízható túravezető áll az élére, indulhatunk is a Budapesttől 13oo kilométerre található Chamonixba. Itt még kiegészíthetjük a felszerelésünket, majd elindulhatunk a hegyre. Érdemes spórolni az energiával, és igénybe venni a felvonót, valamint a 25oo méterig fáradtság nélkül eljuttató fogaskerekű vasutat. Ez a szolgáltatás igazán a lemenet idején jön jól, mikor megfáradt testünket csak az állomásig kell levonszolni: a többit elvégzi helyettünk a technika vívmánya. Akik ezt a megoldást nem tarják elég sportosnak, azok gyalogoljanak egyfolytában három napot hegynek fel, majd egyet le, és azután vizsgálják felül itthon könnyedén odavetett véleményüket. A fogaskerekű végállomásától könnyen elérhető a Tete Rousse menedékház, amely mellett sátrazhatunk, vagy a házban kialakított tömegszállást is igénybe vehetjük. Ez utóbbi esetben még főznünk sem feltétlenül kell, mert a konyha kiváló, igaz, borsos árakért. Másnap a túra legnehezebb napja vár ránk, mikor fel kell jutnunk 38oo méterre, a Goutier menedékházig, itt át kell kelnünk egy különlegesen balesetveszélyes helyen, amit a helyiek csak „tekepályának“ hívnak, a folyamatosan hulló kőzetdarabok miatt. Itt körülbelül annyi dolgunk van, mintha csúcsforgalomban kellene átszaladnunk az Andrássy úton- hágóvasban és hátizsákban. Innen egy kitett, de könnyen mászható sziklás szakasz következik, a veszélyesebb részeken drótkötéllel biztosítva. Ezen a helyen a kőhullás veszélye miatt különösen fontos a sisak használata! A drótkötélbe egy hevederrel rögzíthetjük magunkat, minimálisra csökkentve ezzel a leesés veszélyét. A turistaházba felérve fújhatunk egy nagyot, de figyeljük az állapotunkat, hogyan reagálunk erre a magasságra. Elvileg másnapra hozzászokunk ehhez a szinthez, ám ezt elősegíthetjük sok folyadék bevitelével és a lankás Dome de Goutier csúcs megmászásával, amivel át is lépjük a bűvös 4ooo méteres határt. Kiváló lehetőség ez a kis túra a hágóvas és a jégcsákány használatának elsajátítására,ha ezt otthon, a a latyakos Hármashatár-hegyen nem sikerült volna… Másnap, ha az időjárás és a csapat fizikai és szellemi állapota kifogástalan, hajnalban el is indulhatunk a csúcsra. Nagyon kemény menetre készüljön fel mindenki, folyamatos, de a korábbiaknál lassabb tempóban kell haladnunk. A 4362 méteren található Vallot háznál tehetünk egy pihenőt. Ez a bivakkunyhó nagyon jó szolgálatot tehet egy hirtelen jött vihar esetén, ami ide menekülve átvészelhető. Innen válik igazi hegymászássá a séta egy meredek, kitett gerincélen kell felkaptatni a csúcsra, ami az utolsó szakaszon egy lábnyomnyivá keskenyedik. Ez a szakasz nagyon komoly lelki igénybevételt jelent, itt nem szabad meghátrálni, összeomlani .  Ha 5o kilométer per óránál jobban fúj a szél, ez a szakasz nagyon veszélyes lehet, ilyenkor elfelejthetjük a csúcsmászást. Ha ezt is sikerül teljesíteni, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük az elénk táruló kilátást. Alattunk fekszik Franciaország és Svájc, a másik oldalon Olaszország felé fut az Aosta völgy, megcsodálhatjuk a Monte Rosa-t, a jellegzetes alakú Matternhorn-t, ami karnyújtásnyira tűnik. Szemben az Arve völgyének másik oldalán emelkedik a csodálatos panorámájáról híres Brevent, alattunk tornyosul a Midi és az Óriásfog A csúcs örök jégsapkájának folytatásaként a Bossons gleccser húzódik Chamonix felé, lenyűgöző látványt nyújt ez az összetöredezett felületű jégfolyam. Innentől viszont az eddigi figyelem és koncentráció többszörösére van szükség, ugyanis a csúcs még csak az út fele. Lejutni ugyanolyan nehéz feladat, és mivel már csökken az adrenalinszint, elönt az örömmámor, nem véletlenül történik a balesetek túlnyomó része ereszkedéskor. A menedékházba visszaérve ehetünk egy méregdrága, de annál finomabb étket, és szemrebbenés nélkül ihatunk rá egy teát szintén aranyárban. Ha kipihentünk magunkat és újra tudunk összpontosítani, óvatosan ereszkedjünk le, majd engedjünk a vonat-felvonó-zuhany kombináció okozta komfortfokozat-emelkedésnek. Chamonix belvárosában már tisztán és illatosan sétálhatunk egyet a főutcán, megpróbálhatunk egy tejeskávét valamelyik teraszon. A Poco Loco névre hallgató hely meglátogatása és egy hatalmas adag minden földi jóval megtömött cipó elfogyasztása egyszerűen kötelező. A túra akkor sikeres, ha mindenki egyben hazaér, ha volt csúcsmászás, ha nem: nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy pillanatra éljük át, milyen értékesek is azok a dolgok, amiket már magától értetődőnek veszünk a hétköznapjainkban, legyen szó egy bögre meleg teáról, vagy csak egy lélegzetvételnyi levegőről. Az, hogy érezzük, mekkorák is vagyunk valójában, mennyire hatalmas erő a természet, és mennyi áldozatra, odafigyelésre vagyunk képesek, ha egy társunknak való segítségről van szó. Garantáltan más emberek leszünk hazatérve, mert olyan élményt élünk át, amely onnantól kezdve meghatározza további életünket... 

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Alpesi kirándulás Ausztriában, Hinteralm - 1 nap
» Ausztria legszebb szurdokvölgye - 1 nap
» Rax-Alpok gyalogtúra - 1 nap
» Medve-szurdok túra - 1 nap
» Hótalppal a Schneeberg csúcsára - 1 nap

Információs oldalak

» Aktív nyaralás
» Via ferrata túrák kezdőknek és haladóknak

Cikkeink

» A Dachstein-gleccser és Ausztria felett: hőlégballonnal - Kovács Attila
» A Marmolada felülről - Kovács Attila
» Alpok-kerékpártúra élménybeszámoló - Füzi Bettina
» Tavasz az Alpokban. Helyesebben: felette... - Kovács Attila
» A kalandóra - Suunto Ambit 2 - Kovács Attila
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!