Hogy kerül 100 bicikli egy műterembe?

Ha valaki abban a szerencsében részesül, hogy egy jó órát eltölthet Roskó Gábor műtermében, az tegye össze mindkét kezét, és rebegjen egy csendes köszönömöt az ég felé pislogva. Egy szóval bámulat, de ezt előre nem tudhattam, ezért csak úgy lazán próbáltuk az Andrással betolni a bringáinkat az előszobába, ami nem volt könnyű feladat, mert már legalább öt másik parkolt előttünk. Jól van na, nyugi, ilyen pecót már láttam, mondjuk felénk is hasonló a felállás.

Baráti fogadtatás, szia-sziasztok. Idetámaszthatom a biciklimet? Halk zene szólt, miközben egy szűk ösvényen át elbattyogtunk egy szobányi kerékpár között, és beléptünk a fényes műterembe festővásznak, ecsetek, szerszámok és egyáltalán minden olyan eszköz közé, amire a kétkezi alkotómunka során csak szükség lehet.

Egy csésze zöld tea szürcsölése közben végre megfordultam, és ahogy az utolsó kortyot is leguríthattam volna, fent a galérián megláttam még ötven bringát, meg azt a szobányi vasat, ami mellett – között – pár perccel korábban elmentünk. A szemem már vinnyogva röhögött az agyamon, azon a pillanatnyi kis csúszáson volt el, ahogy lemaradt az agy, és ahogy csak most esett le neki, de hát ez van, az elme a főnök. Olyan, amilyen. Az enyém például az élmény feldolgozása közben néha enyhén ide-oda beremegtette a térdeimet, és természetesen azonnal blokkolta az összes kommunikációs egységet.

Nem tudom, hány percet töltöttem el ebben az állapotban, de mire Gábor a konyhából visszaért, már nagyjából újra felállt a rendszer. Egy mentolos cukorkával kínált, amit így utólag annak a ténynek tudok be, hogy volt már dolga hasonlóan kiájult fazonokkal, és a hosszú évek alatt rájött arra, hogy amennyiben nem akar integetős műanyagcicaként kitenni az ajtaja elé, akkor csak egy dolgot tehet, hogy cukorbevitellel visszahoz a valóságba. Ez bejött.
Az Andrásra néztem, és szerintem érthetően, de halkan megkérdeztem tőle, hogy te ezt tudtad? Csak mosolyogva bólogatott. Cukorkát nekünk, aztán lazán tovább. Az agyak működnek, és végül is beszélgetni jöttünk össze, ezért könnyed amerikai stílusban folytatom. 
Te Gábor, mit keres itt ez a rengeteg vas? Hát ez a válasz:

 

„Tehát a kerékpár megtestesít egy életformát, de leginkább mondjuk nagyon egyszerűen szólva a szabadságot, és kész. Mert mindig a gyengébb felé kell figyelni, minimum. Ez az elvárás.” 

 

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!