Budapest-Isztambul-Kayseri-Göreme

Nos, ez a nap is eltelt, főleg utazással. Kora délutáni géppel indultunk Törökországba. Vidám csapat, hatalmas reptér, és Kaiseri forgataga várt Kis Ázsiában.

Az isztambuli repülőtéren kezdődött az jóféle török mentalitás: a útlevélellenőrző, beléptető kapunál "éppen" bezárt a vízumkiadó pult, így a terminál másik felére sétáltatták át a csapatot. Itt már összefutott jónéhány járatnyi ember, így hát hosszabb sorbanállás és húsz euró fejében belenyaltak egy vízumnak csúfolt bélyeget az útlevélbe. A kevésbé élelmesek itt jónak látták a már megszerzett vízummal beállni a sorba, mi magyarok lévén visszasétáltunk az előző helyre, hogy legalább itt ne sorbanállással teljen az idő. Szerencsére a várakozás nem volt hosszú, nemsokára már a keményen török-szagú belföldi terminálban vegyültünk a tömeggel, én próbáltam valamennyit tavalynyárról maradt lírával innivalót szerezni. Az árak itt is reptérhez mértek, nem is volt nálam elegendő helyi egység, szerencsére a kereskedő jellem a kis hölgyben erősebb volt, mint a manager által gyakorolt agymosás a "hogyan szolgáljunk ki az átlagosnál szimpatikusabb külföldieket üdítővel" elnevezésű tréningen így az alku ősi eszközét bevetve lett valami nedű a torkomat olajozni.

Kayseri repterén egy konkrét kék sörsátor volt a fogadóépület, ahová a nyílt betonon leparkolt gépről egyszerűen besétáltatták a jónépet. Na, ez már a törököknek is erős volt, így mielőtt még bárki szóvá tehette volna, visszavezényeltek minket, és egy újabb sétával a gépmadár orra alatt elmasíroztunk egy modern épületbe, ahova végül is a csomagok is megérkeztek szalagon. A poggyászok rendben, kis izgalomfokozó hatásszünettel, de meglettek, busz is ok, de maradt még a mai napra izgalom: nem indult a jármű a gyújtáskapcsoló kulcs többszöri, egyre idegesebb elfordítására sem. Fejvakarás, fel le szállás, a kínos csönd kényszeredett beszélgetéssel megtörésének kísérlete után a sofőr hirtelen visszaszállt, majd mint a macska lépte, olyan csendes suhanásban, de határozottan megindultunk... Csoda történt, mondaná egy szentéletű, de magam is csak az újabb, ezúttal a lendület miatt sikeres gyújtáskísérlet után hittem el, hogy egy 50 személyes autóbuszt be lehet tolni- hát, be lehet, ráadásul az össze utassal és csomaggal a fedélzeten. Göreme olyan szép, mint hagytuk, csodás látvány az este kivilágított sok tufakúp és kis házikó, a távolban az Uchisari toronnyal. Ezekről majd holnap kaptok képeket, most tessék néhány előzőből csemegézni. Hasznos infók Kappadókiáról...