Bor, mámor, Bénye: visszatekintés

Szombaton úgy kezdett el kisimulni a homlokom, ahogy egyre közelebb jöttek a hegyek. Az Erdőbényét övező ormok zöld palástjának díszrojtjai voltak a szőlőföldek, lent a falu templomtornyai kongatták a delet. A dombtetőről, ahonnan először feltűnt a település, körbenéztünk: réteket, erdőket, ligetes mezőket és apró házakat láttunk. Ismerős érzés keringett bennünk: bár sok tájat és földrészt megjártunk már, ez a vidék valahol mélyen ott van mindenkiben. Becsorogtunk a faluba, felvettük a ritmust. Az egyébként csendes Erdőbénye nem lett hangosabb. Nem dübörgött zene, nem állt be forgalmi dugó.

Finoman és stílusosan simult bele a fesztivál a falu hétvégéjébe, csak parkoló autóból volt a szokásosnál több. Az udvarokban már nem a megszokott kép fogadta az erre járót, de a látványt megelőzte az illat: minden portán újabb és újabb ételkülönlegességet lelhettünk fel, az ízletes borokról nem is beszélve. A kulináris élvezetek mellett a léleknek is jutott táplálék: nagyra becsült előadók szólaltatták meg hangszereiket a nyári délutánban.

Aztán vetítés, Toszkána volt a téma, de folyton el-elkalandoztam, hiszen annyi volt a párhuzam ennek az agyonfotózott és hirdetett tájnak méltatása közben, amit akár arról a helyről is elmondhatnánk: a vidék szemnek kellemes, az itt élők tesznek azért, hogy még jobb és ismertebb legyen: akár ezzel a fesztivállal is. Toszkánában is igaz az, hogyha a valódi, hamisítatlan értékekre vágyunk, és az apró titkokat szeretnénk felismerni, akkor messziről el kell kerüljük a tömegturizmussal sújtott helyeket.

Nem olyan nagy áldozattal, a részletekre, és a saját környezetünkre figyeléssel máris jobb hangulatot varázsolhatunk itthon is. Mert a málló vakolatnak és a kézműves boroknak itthon is megvan a romantikája és az értéke- csak fel kell hívni rá a figyelmet. A Bor, Mámor, Bénye fesztivál éppen egy ilyen kezdeményezés. Megtanít örülni annak, ami van: hogy jó itthon lenni. Reményt ébreszt, hogy lehet igényesen és magas színvonalon élni, akár a mindennapokat is.

A nagy és nehéz gondolatok aztán feloldódtak a Palandorban és a Narancsiban, és a szülinapos Káosz Kapitány (akit ezúton is ezer szívvel üdvözlünk!) megtekergette a potmétereket, felkorbácsolva a hangulatot. A többi meséljék el a képek:

Másnap bekerékpároztuk a környék csendes falvait: Simát és Baskót, és a kék eget díszítő bárányfelhők alatt suhantunk keresztül a tájon. Visszatérve Erdőbényébe, a faluba, aminek az udvarai, házai már ismerősen köszönnek vissza, biztosak voltunk benne: visszatérünk. Már ősszel.

Fotó: Balogh Ágota