Bécstől Pozsonyig fixivel - The Slovakia Experiment 2.rész

Fló:A hídon átérve fura dologra lettem figyelmes. Kerékpárutakhoz igen kevéssé szokott agyammal nehezen bírtam felfogni, miért kanyarodik az egyértelműnek tűnő helyett mindenki a homlokegyenes irányba. Mint később kiderült, az osztrák kerekesek annyira el vannak kényeztetve bringautakkal, hogy ha látnak egyet, muszáj ráhajtaniuk. Kivételesen nem estem pánikba, előjött belőlem a futár, és társaimmal rátértünk a szlovák határ felé vezető főútra.

A váráról híres Hainburg an der Donau impozáns városkáján magányosan hajtottunk át, legközelebb körbe is nézek, tényleg hangulatosnak tűnt. A település határában balkéz felől feltűnt egy másik, de szintén népes csapat, akik hangos „bicikliút!” felkiáltásokkal pillanatok alatt el is tűntek, szintén balkéz felé. Hiába, másképp szocializálódtunk.

A városka után meg kellett küzdenünk egy aprócska dombbal, ami ennyi kilométerrel a lábamban nem is tűnt annyira könnyűnek. Pihenésképpen a kiérdemelt lejtőn kiléptem a pedálokból, és a következményekre fittyet hányva hagytam, hogy szélsebesen száguldjon a bicikli. Szerencsére nem történt károsodás, így a következő faluban épségben, bár görcsölő combokkal hajtottam rá ismét a bringaútra. Bal kéz felől feltűnt a pozsonyi vár, a horizonton pedig a hajdani határállomás épületei bukkantak elő. Átszáguldottunk a kihalt épületek között, majd megláttam Kopaszt, ahogy óriási tempót diktálva szembe jön velünk. „Fordujjá meg!” kiáltottuk neki mind, gondoltam ráér elmagyarázni később, honna jön és hová megy. Az eddig kegyesen hátulról fújó szél ekkor ellenünk fordult, soha jobbkor, úgyis olyan frissek vagyunk mind. Szenvedve görcsölgettem a többiek mögött, mikor Jimbó rajtaütésszerűen begörcsölt. Hátrahagytuk és áthajtottunk a Világok Harcából ismerős hídon, hogy megküzdjünk az utolsó ellenőrző pontot rejtő Vár-heggyel.

A várba vezető utat a véletlennek köszönhetően egyből megtaláltuk, nem bántam hogy lépcső, legalább gyalogolhattam egy kicsit. Félúton felfelé letámadtam egy turista párt, vöröslő fejjel követeltem a térképüket. Segítőkészek, bár kissé ijedtek voltak, de nekik köszönhetően hamar kiderült hogy jó az irány. A dombtetőre felérve belefutottunk egy másik csapatba, és míg Kopasz a megfejtést kereste, én kölcsönkértem a térképüket. Miután megnéztem hol vagyunk, megkérdeztem nem tudják-e véletlenül, hol a cél. Tudták, megmutatták és már száguldottunk is tovább, a domb aljára érve azonban már ki is ment a fejemből minden információ. Egyikünk sem nagyon tudott már gondolkodni, fogalmunk meg még kevesebb volt, így az eredeti, kérdezősködős taktika mellett döntöttünk.

Mialatt a vasútállomásnál Kopaszék a taxisokat faggaták, nekem mindkét lábam kritikusan begörcsölt. Újabb lépcső következett, ezúttal lefelé, Filó a döbbenettől elfelejtett megállni és szemből nekiment a korlátnak. Ismét tanakodni kényszerültünk, ezúttal egy készséges autós sietett segítségünkre, aki felvilágosított, hogy két saroknyira vagyunk a céltól. A célként szolgáló kocsma udvarába befordulva kiderült, hogy a 72 benevezett csapat közül a 11-ik helyen, leggyorsabb magyarokként végeztünk. Öröm/ittasan telt a nap hátralevő része..

Konklúzó: Bár Bécsen nagy sebességgel száguldottunk keresztül, a kerékpárúthálózat kiterjedtsége így is szembetűnő volt. A fejlett kerékpáros infrastruktúrához bringatárolók, biciklikölcsönző-hálózat és kerékpáros pihenők is tartoznak, utóbbiak végig kísérik a Pozsonyig tartó Eurovelo 6-os kerékpárutat is. A kellemesen lapos szakasz egy nap alatt kényelmesen teljesíthető. A teljes egészében elkülönített, jó minőségű kerékpárút többnyire természetben halad. Érdemes a folyó vízállásáról előzetesen tájékozódni, így tudhatjuk hol, mikor és merre szükséges kerülni. Szinte minden településen van bolt, vagy fogadó, így az étel- és italutánpótlás sehol nem okozhat gondot. A két város között közvetlen vasúti összeköttetés is van, melyen kerékpár is szállítható. A menetidő körülbelül 1 óra, teljes költsége pedig nagyjából €15.

Átélte és írta: Fló A fényképeket Kopasz és Törcsi készítette.

The Slovakian Experiment 2011 from amotion.at on Vimeo.