Az Öreg-Túr- A szelíd-vad folyó

Az Öreg-Túr hazánk talán egyik legszebb szelíd-vad folyója. Felfedezése, azoknak a csavargóknak, akik komolyan gondolják, esőben vagy napsütésben, kenuval vagy kajakkal, ladikkal vagy bármivel, kötelező házi (hazai) feladat.

Talán az eső miatt volt minden. Rájöttem, hogy szeretem az esőt. Mert az eső mindenhol más. Az ég borult volt, és valami megnyugtató nyomottság lett úrrá rajtunk. Hangulata volt a levegőnek, ami jó előjele egy pár napos csavargásnak. Ültünk a Sonkád határában lévő kis kocsmában és csendesen kémleltük az eget. A kajakok felpakolva várták az indulást, az ivó mögötti stégen az Öreg-Túr partján. Az esőt vártuk, mint jó barátunkat és újra arról beszélgettünk, hogy hajlamosak vagyunk néha bedőlni a távolság hívogató titkainak, a messzi tájak elérhetetlen kalandjának. Lehet, hogy tényleg az időjárás miatt volt az egész, de miután vízre szálltunk, és már csorogtunk lefelé a folyón, be kellett látnunk, hogy itthon van még mit keresgélnünk.

Akik csavarognak a hazai vizeken, folyókon, tavakon, azoknak nem kell bemutatni az Öreg-Túrt, én azonban a magamfajta „távolba álmodókhoz” szólok, akik hozzám hasonlóan előbb voltak mondjuk Svédországban vagy még távolabbi tengereken, mint hazánk ezen apró folyókölteményén. A kajakban ülve, esőkabátban, hullámköténnyel felszerelve a szemerkélő esőben csorogtunk a zegzugos vízi ösvényen lefelé. A folyót szegélyező galériaerdő néhány helyen megtartotta őserdő jellegét, és hatalmas szilfákkal, öreg diófákkal tarkítja a füzek, és égerek alkotta erdőtársulásokat. Leszakadt partoldalak, sokat látott bedőlt ódon fa hídpillérek és vízitökök kísérik a folyót. És az egész lassan élővé válik, ahogy együtt mozogsz a vízzel, a fákkal, az erdővel és idővel. Biztos az időjárás az oka. Az Öreg-Túr megszámolhatatlan apró kanyarral pillanatok alatt változtatja az arcát. Kölcsére beérve a folyó a faluból is engedett látni röpke perceket. A folyó és az együttlét. Mindenkinek kötelező kiszállni a kajakból, és tenni egy rövid sétát azokon a településeken, amin átalfolyik. Csak egy rövid séta, csak néhány „jónapot”, egy sör a kocsmában, csak néhány szó a helyi pecásokkal. Fontos dolgok. Mindenkinek fontos dolgok. Sonkád, Kölcse, Túristvándi, Nagyar, apró falvak a Beregben, apró korosodó „szigetek”. A falvakban sétálva figyeled az embereket, a házakat, és az az érzésed, hogy valaminek a végét látod. Sok, tornácos öreg ház, ráncos mosolyok – a fiatalok érthetően a városban, de ez nem az időjárás miatt van. A folyó meg csak folyik a falu határában, talán észre sem vesz semmit abból, ami fölötte történik. „Na mán megin” a külfölddel jövök, de a Krutyin folyó a távoli Lengyelországban a az Öreg-Túr testvére lehetne, bár ott másféle a folyó és az ember együttélése. Működik a minőségi csavargás, az ott lakó pedig vígan éldegél belőle. Kanyarról kanyarra változik a meder, változik a folyó. Az akác nagyon sok helyen itt is befúrta magát az őshonos fafajok közé, de megmondom őszintén, mégsem zavaró a jelenléte. Minden kanyar más felé vezeti a gondolatokat. A parton álmos horgászok lógatják megszokásból a pecát. Két fiatal versenyző az itt élő hatalmas harcsákról folytat izgalmas eszmefuttatást. Óvatosabban evezek… A távolságok nagynak tűnnek a múlni nem tudó kanyarok miatt, de folyamatos bujkálás a kidőlt fák alatt, a zöld csodaalagutak, a beszűrődő fények, a folyó különc világa feledteti a kilométereket! Az este Túristvándiban talál ránk. Fáradtan mosolyogva pakolászunk az ódon vízimalom mögött. A helyi malomgazda pálinkájával és történeteivel lesz teljesen kerek a nap. Újra arról beszélgetünk, hogy felesleges néha ezer kilométereket autózni, hogy az ember csodákra találjon. A reggeli napsütés után Nagyar felé vettük az irányt. Itt a vidék még jobban megtartotta ősi jellegét, ami talán azért is kontrasztosabb, mert a különböző helyi túraszervező csapatok nem „tisztítják” a vizet a bedőlt fáktól. Ilyen lehetett sok hazai kis folyónk a különböző szabályozások előtt. A meder változatos, néhol kis tavakká duzzad vissza a víz, és a megfáradt fák mögött pompás halkertek rejtőznek, a kajakhorgászok nagy örömére. Csorgás közben kattog az agyad, ahogy figyeled ezeket az öreg fákat, és tudod, hogy megérkeztél valahová. Este egy megmaradt meleg sör és heverészés közben be kellett látnunk, hogy az Öreg-Túr hazánk talán egyik legszebb szelíd-vad folyója. Azoknak a csavargóknak, akik komolyan gondolják, esőben vagy napsütésben, kenuval vagy kajakkal, ladikkal vagy bármivel, kötelező házi (hazai) feladat.

A folyóról szárazon: A folyó az Északi Kárpátok déli oldalán található Avas hegységben, Avasfelsőfalu határában ered, ahonnan nyugat felé folyva keresztülfolyik Túrvékonya településen, s több kisebb ágat (Turc és Tálna patakok, stb.) magába gyűjtve, Túrterebesnél egy északról jövő ággal egyesülve éri el a Szatmári-síkságot. Garbolcnál, a Román-Ukrán-Magyar hármashatár közelében lépi át a magyar-román határt. Magyar területre érve a folyó még elég nagy eséssel érkezik, erősen kavicsos hordaléka csak Kishódos és Tisztaberek községeknél változik át homokossá. Neve a feltevések szerint szláv eredetű, az ősszláv őstulok főnévből kialakult („őstulok patakja”) szóból származtatják. A folyó a szabályozása előtt sűrűn kanyargó volt, és Olcsvaapátinál érte el a Tiszát. Egy ág elszakadva Nagyarnál közvetlenül folyt a Tiszába. Itt írta Petőfi Sándor a Tisza című versét. A szabályozás előtt áradások idején hatalmas területek kerültek víz alá. Települések csak a magasabban fekvő területeken alakultak ki, csak a magasabban fekvő részek voltak alkalmasak mezőgazdasági művelésre is. A legelők azonban állattartásra kiválóak voltak. A szabályozás után a levágott folyókanyarokból holtágak alakultak ki, de ezek nagy része napjainkra kiszáradt, mivel nem jutott elegendő vízmennyiséghez. A még vízzel borított holtágak gazdag növény- és állatvilággal rendelkeznek. A folyó szabályozása óta egy mesterségesen kialakított mederben éri el a Tiszát. Az eredeti mederbe Sonkád község térségében, a Kis Bukónál egy zsilipen át folyik a víz. Innen azonban már nem mint folyó, hanem mint belvízelvezető főcsatorna szerepel. Kölcse előtt két ágra szakad, az Új-Túr Szatmárcsekénél folyik a Tiszába. A másik ág Nagyar előtt ismét két ágra szakad, a Régi-Túr Tivadarnál, míg az Öreg-Túr Sonkádtól 65 km-t kanyarogva Vásárosnaménynál éri el a Tiszát. A Túr medrének hossza az eredettől a Tiszába való beömlésig 146,5 km volt. A sonkádi „Kisbukó” (osztómű) és a korábbi tiszai torkolat közötti 62 km-es meder ma már belvízfőcsatorna.

Írta, fotózta: Tuboly Ádám tengerikajak.hu

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!