Apa, fia és az Enns-folyó egymást követik

Dzsozi kerékpáros túraleírása:

"Míg a nagyobb tervek készenléti állapotban várakoznak, az a bizonyos babszem addig sem pihen.

A biciklitúrák örömével kisebb korától már módszeresen beoltott kamasz fiam (Marci, majdnem 15 éves) elszántsága az első nagyobb közös túrára már elég ok arra, hogy gyorsan indítsam a szervezést. Június utolsó megnyújtott hétvégéje alkalmas időpont mindkettőnknek. Gyorsnak kell lenni, mert egy hét sincs hátra az indulásig, és Marci kerékpárja nincs felkészítve a hasonló túrákra, illetve néhány személyes túrafelszerelés is hiányzik. Miközben ezek intéződnek (Velocipéd szerviz és többnyire Evobike beszerzések) megszületik a terv:

-túra Ausztriában az Enns folyó völgyében Radstadtól Enns városáig három nap alatt kb. 230 km-t megtéve,
-start péntek hajnalban Enns felé, ahonnan 11.39 h indulással Linz, Salzburg átszállással vonatozunk majd Radstadtig,
-tekerés szombattól-hétfőig 80-80-60 km leosztásban, hétfőn késő esti hazaautózás,
-a szabadság érzést erősítő sátrazás, lehetőleg önellátással (gázfőző+edények).

Az útiterv alapjául a BikeLine sorozat Enns-Radweg című 1999-es, egyébként kiváló szerkesztésű térképkönyve szolgált. A túra során kiderült persze, hogy ennyi idő alatt egy fejlett kerékpáros kultúrával rendelkező országban a fejlesztések gyorsan amortizálják a térképeket. A túránk tényadatai így lényegesen eltértek a tervezettől.

A teljes távra 252 km van megadva, de mi a Flachau völgybeli forrástól a Radstadtig tartó kezdőszakaszt a körülményesnek tűnő felfelé utazás miatt kihagytuk, így 229 km-re számítottunk, amiből végül 251 km megtett távolság lett. A múlt századi nyomvonalat sok helyen módosították, a célszerűbbnek és könnyebbnek tűnő országúti szakaszok helyett jelentős terelések történtek a folyótól távolabb és magasabban vezetett, nehezebben leküzdhető, de csendesebb utakra.

 A vonatjegyek beszerzéséhez célszerű az ÖBB telefonos ügyfélszolgálatát használni, ugyanis két szakaszra kötelező a helyfoglalás személyre és kerékpárra egyaránt. Az internetes vásárlási felület pedig nem tudja megmutatni ezek egyidejű elérhetőségét. Enns város pályaudvarán pénztáros már nincsen, hanem a telefonos bankkártyás rendelés során kapott kódot az állomáson lévő masinába beütve egymás után sorban kapjuk meg a jegyeket. A pályaudvarhoz vezető út mentén két nagyobb ingyenes parkolóban is megválhatunk autónktól a rövid, de annál élvezetesebb műfajváltás kedvéért. A linzi IC-re való felszállásnál gyorsnak kellett lenni, mert a kerékpárszállító kocsira csak a pakkok nélkül lehet feladni a bringákat, amiről nem tudtunk. Gyorsan időzavarba kerültünk volna, ha az egy mozdulatos Clickfix kormánytáska, és az Ortlieb hátsó táskák helyett a csomagtartóra kötözött táskákat kellett volna leoperálni.

 

2012.06.30., szombat: a túra első napja, 110 km

Követjük az Ennst

A radstadti kemping leginkább a közeli sípályák vonzereje miatt idetelepített lakókocsiknak ad helyet, de azért sikerült egyikük mellett sátrat verni. A reggeli napsütés árnyékába településnek sok értelme nem volt, mert az előrejelzések szerinti kánikula miatt korai kelést és indulást határoztunk el.

 A hat órai ébredés után a pakolás és a teafőzés közben a kelő nap zsenge sugarai leszárították a kirakott sátorról a hajnali harmatot. A kellemesen friss időben, a fiatal és keskeny Enns mellett tempósan haladtunk, amit a megszokottan kiváló osztrák kitáblázás is támogatott. Az út első része sík terepen, simára döngölt apró murván többnyire erdei környezetben vezetett. Schladming környezetének látványa már gyakori megállásokra késztetett minket. A hegyekről lefutó, egymásba fonódó mélyzöld szalagokról elsőre nehéz beazonosítani, hogy ezek többsége korábbi síeléseink helyszínei voltak.

 Schladming után több markánsabb patak táplálja a folyót, amitől az egyre gyarapszik, szélesebb és tajtékosabb lesz. Tajtékozhat innentől a térkép hossz-szelvényének látványától felbátorodott gyanútlan bringás is. Az ugyanis szinte folyamatos esést mutat, ami egy lefelé rohanó folyó völgyében elsőre logikusnak tűnik, de az út karaktere a valóságban ennél jóval változatosabb. Több és több hosszabb-rövidebb kaptatót kell megmászni, amit külön nehezít, hogy a felmelegedéssel vívott időfutamunk csupán 10.00 h-ig állt nyerésre. Ezután az átmelegedett talaj ontotta vissza a forróságot.

A fogyó kalóriákat pedig sokáig csupán hozott anyagból lehet pótolni, ugyanis Öblarnig nincs élelmiszer üzlet. Ott viszont alaposan feltankoltunk, különösen Marci éhsége tűnt nehezen csillapíthatónak.

Mivel a napi tervezett mennyiség kb. ¾-ét megtettük, és már dél körül járt az idő, ésszerűbbnek tűnt egy pár órás pihenő után lezavarni a maradékot. A térképen jelzett helyi fürdő erre pont alkalmasnak tűnt, azonban túl kicsinek és szerénynek találtuk, ezért inkább a 13 km-re fekvő Aigen melletti Putterer-see strandját céloztuk meg.

Jó döntés volt, mert ilyen környezetben egy hűs vizű tóban megmártózni egyébként is ritka élmény, de a 40 fok közeli hőségben és 70 km megtétele után különösen annak bizonyult.

Ekkor még úgy volt, hogy Marci ötletének engedve a szabadságélményt azzal fokozzuk, hogy vadkempingezéssel zárjuk le a napot. A térkép alapján amúgy sem látszott más megoldás, mert a közelben nem volt kemping. Vasárnap pedig úgysem lehetne, mert esetleg lemaradnánk a foci EB döntőjéről. Így hát legurítottunk egy-egy hideg sört (Marci persze csak Schlossgoldot), mivel az esti lehűléskor ráérünk majd elindulni.

Fürdés-ugrálás-alvás-fürdés után 18.00 óra körül elindultunk. Hamarosan az éhség is hajtott minket, hogy a délben bevásárolt alapanyagokból vacsorát főzzünk valahol. Wärsbach közelében találtunk egy teniszklub melletti játszóteret, ahol gyors előkészítés után teniszmeccseket nézve elköltöttük a „frittatensuppe” porlevest és a bolognai szószos spagettit. A mellettünk csordogáló patakban elmosogattunk, pakoltunk és indultunk. A vacsora alatt elemeztük a sátrazási lehetőségek előnyeit-hátrányait. A vadkempingtől, a parasztbirtok területére való engedélykérésen át eljutottunk a „C” tervig, ami 20.00 h körül talán a legőrültebb ötletnek tűnt. Megcéloztuk a 30 km-re fekvő Admont melletti első jelzett kempinget. Teli hassal gyakori hullámokon, az éledező, sosem látott vadszúnyogoktól harapdálva nagy tempóban futottunk versenyt az idővel.

A főtérre 21.30-kor begurulva egy muskátlikat locsoló vendéglőtulajdonostól érdeklődtünk a helyes irány felől. Majdnem leszédültünk a bringákról, mikor közölte, hogy a keresett kemping évekkel ezelőtt bezárt. Aztán kihívta a fiát, aki ezt megerősítette, majd talán az arcunkon látott döbbenet látványa késztette arra, hogy felajánlja egy üres helyiségüket vagy a kertjüket éjszakára. Előbbit választottuk, hiszen a diskurzus végére már besötétedett és a megtett 110 km után gyors alvásra vágytunk. A helyiség a vendéglő bővítésére lett felújítva, mosdóval is rendelkezett, így kiválóan megfelelt a szükséghelyzetünkben.

Marci hamar álomba merült, ami teljesítményét látva érthető is volt. Az emelkedőkön mindig előre sietett, a pihenők idejét igyekezett kurtítani, nem takarékoskodott az erejével. Aggódtam, hogy bírni fogja-e a táv további emberesebb részét.

 

2012.07.01., vasárnap: a túra második napja, 75 km

Apa követi fiát

Szállásunk kedves emberek nemes gesztusa volt, de éberen alvó fejemnek nem szolgált sok pihenéssel. A fogadó ugyanis, mint váratlanul kiderült egy heavy-metal klubnak ad helyet, aminek szokásos programja éjfél körül el is indult. A két közbeeső helyiségen is alaposan átjött az ebben a műfajban ugye elég gyakori basszus, így hát csak Axle Rose, Bon Scott és James Hetfield lírai számainál hunyhattam rövideket, basszus. Más körülmények között biztosan élveztem volna, de most nem jött be a fiúk zenéje.

Hétalvó Marci fiamnak reggel csak érdekes történetnek tűnt az elmesélt éjszakám. Összepakoltunk, a miattunk nyitva hagyott utcafronti ajtóra elhelyeztünk egy köszönőlevelet, majd 10.00 h körül útra keltünk.

A természeti környezet szempontjából az egész túra legígéretesebb szakasza várt ránk, a Gesäuse Nemzeti Park. Az oda vezető néhány km alapos reggeli tornával szolgált. Hosszan elnyúló fölfelék izzasztottak le minket mire elértük a szurdokot bemutató fatáblákat egy kis híd mellett. Az Enns ezen a vidéken egész más arcát mutatta, talán innen is kapta a nevét a terület (gesäuse = zúgás).

Az addigi szolid patak itt morajló, habzó vadvízzé válik. Az első vasúti híd alatt a vízparton kialakított mesterséges padok is sejtetik, hogy ez egy raftingos célpont. A hágó elég keskeny ahhoz, hogy kerékpárút híján a gleccser szabta terepviszonyokat követő autóúton kelljen tekerni. Egyre magasabbról tudtunk csak pillantásokat vetni a folyóra, és éppen kapóra jött egy parkoló, hogy megálljunk egy teára.

A folytatódó hullámvasútból a Kirchenlandl előtti kegyetlenül hosszú és meredek emelkedőn lett elegünk. A csomagokkal ez már sem nyeregben, sem kiállva nem volt legyűrhető, gyalog kellett megtennünk ezt a 60-80 métert. Szerencsére a tetőn belefutottunk egy fogadóba, ahol ízletes volt a kalóriatankolás.

Ebéd közben a térképet böngészve kiderült, hogy a legközelebbi kemping 50 km-re, Großramingnál van.

Nem sokat időzhettünk, mert a vékony és vastag kacsacsőrökkel jelölt enyhébb-erősebb emelkedők meglehetősen gyakran követték egymást a térképen, és ez nem ígért gyors haladást a perzselő 37 fokban. A kerékpárút hamarosan ismét beleolvadt a dombokra simuló országútba, és a liftezés során kezdtem úgy érezni, hogy ez nem vénnek való vidék.

Marci egyre többször szökevényként húzott el, leginkább csak a hátát néztem. Persze munkált bennem, hogy tartanom kell a lépést, mert mégiscsak én vagyok a túravezető vagy mi a szösz, de ezt a törekvést a gyakorlatba már nehezen tudtam átültetni. Ő megértően bevárt a dombtetőkön, majd a 2 collal nagyobb kerékátmérőmnek és néhány kg tömegkülönbségnek köszönhetően széles mosollyal elhúztam mellette a lejtőkön.

Persze elégtételt csak ellenfeleim, a kaptatók iránt éreztem, mikor 65 km/h-val, sebességmámorban száguldoztam lefelé.

Marcira viszont büszke voltam, látszott a kondiján a három éves kora óta tartó rendszeres sportolás. A terhelhetőségével kapcsolatos aggályaim megszűntek.

Großramingban a kerékpárútról letérve folyásirányban a másik oldalon hamar megtaláltuk a kempinget. Egy apró völgyben fekvő horgásztó partján fekszik, néhány telepített lakókocsis család kisajátított birodalmának tűnik, de ettől még kedves és romantikus jellege van. Nekünk megfelelt az egy szem fenti kiszolgáló épület melletti füves terület, ahol a telefonon felhívott gondnok hölgy engedélyével jelöltük ki a sátorhelyet. Ő egy újabb személy volt a kedves emberek sorában, akik utunk során így vagy úgy segítettek nekünk.

Aggódva kérdeztük tőle, hogy van-e a gyönyörű fekvésű kis településen televízióval rendelkező nyitott vendéglátóhely, ahol az esti EB döntőt megnézhetnénk. Legalább 20 percébe került mire talált egyet kb. 2 km-re a kempingtől. Elmagyarázta az utat és elköszönt.

Időközben komor felhők vonultak a táj fölé, és ideje volt sátrat verni. Mire elkészültünk vele és a cuccainkat is elrendeztük jégesővel érkező égzengés kezdődött. A vacsoránk elkészítése és a fürdés alatt is kitartóan esett, így kétségesnek tűnt a kinézett kocsma bringás megközelítése. Hívtam is a hölgyet taxi ügyben, ígérte, hogy nyolcra küld egyet. Aztán a megbeszélt időpontra nem taxi, hanem a férje érkezett, aki elmondta, hogy nincs már este taxi, így vele kell beérnünk. Persze hálálkodtunk érte, és el sem fogadott semmit a fuvarért, sőt biztosított róla, hogy a kocsmárost megkéri a retúrra.

Kellemesen sörözgettünk, egy-két szót váltottunk az üres kocsmában a tulajjal (Peter) és feleségével, majd lassan megérkeztek a helyi fociszerető vendégek is. Mire az olaszok játékkedve elmúlt a spanyol gólok özönétől, kint a vihar vízözöne is elapadt.

A kocsmáros tényleg visszavitt minket a kempingbe, ahol ezúttal pihentetőn sikerült nekem is aludnom.

 

2012.07.02., hétfő: a túra harmadik napja, 66 km

Fiú követi apját

 Igazán csendes éjszaka után gyorsan sátrat bontottunk, majd élelmiszer készletek híján reggeli nélkül a centrumban lévő Billa felé vettük az irányt. Régóta dédelgetett reggelinek való tervünket egy fa árnyékában valóra váltottuk. Tojásrántottát sütöttünk a nomád tűzhelyünkön.

A térkép Enns városáig 50 km-t mutatott, de ezt már kétségekkel kezeltem.

A bringaút jóval a folyó fölött (150-200 m), baloldalon a sziklafalba mart széles aszfaltos nyomvonalon vezetett. A felkapaszkodás ismét jó kis reggeli torna volt. Időnként vágyakozva néztem a másik oldali forgalommentes országutat, ami odalent a mélyben közvetlenül a folyó partján kígyózott.

Az egykori gleccser és olvadékvize egyre szélesedő völgyet hagyott maga után, így gyakrabban találkoztunk boldogító lejtőkkel, mire beérkeztünk Steyr központjába. A történelmi hangulatát őrző város a fekvése miatt is figyelemre méltó, a Steyr és az Enns folyók találkozása mentén fekszik. Itt csak rövid időt töltöttünk a Stadtplatzon, pedig a hangulatos egykori vásártér többet érdemelt volna.

A szélesebb szakasz sokadik duzzasztóműjénél, Kornstorfnál a térkép végleg használhatatlanná vált. A kitáblázás a jelölt jobb oldali folyóparti folytatás helyett baloldalra, a folyót sokáig messze elkerülve gabonatáblákba és erdőkbe irányított.

Enns előtt már újra egymás mellett haladtunk a Dunába tartó kísérőnkkel. A városban aztán a folyópartról a vasútállomásig egy búcsúemelkedőn másztunk fel, ami illően zárta le nehéz és elégedetten teljesített túránkat.

Marci fiammal töltött négy nap nagyszerű közös élmény volt. A tervem pedig, hogy megkedveltetem vele a hosszabb túrákat, ugyancsak sikerült. Az út utolsó szakaszán ugyanis már lelkesen a következő közös túránk megtervezésére ösztökélt. Remélhetőleg a biciklitúrázásban hamarosan követőmmé és rendszeres társammá válik."

A túra képgalériája, még több fotóval ide kattintva megtekinthető.

Dzsozi kerékpáros túrablogja az Evobike oldaláról.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Alacsony-Tátra: Csúcstúra a Király-hegyre (1946 méter) - 1 napos túra
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
» Magas-Tátra hágótúrák Vörös-torony-hágó (2352 m) - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Kapor csúcs 2367 méter - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Zöld-tavi menedékház - 1 nap

Szállás ajánlatok

» Dubravka Apartman *** Pisak (Omis) 8.692 Ft/főtől - Horvátország / Omis / Dalmácia / Európa
» Medena Üdülőtelep *** Trogir 11.732 Ft/főtől - Horvátország / Trogir / Dalmácia / Európa
» Iva Apartman *** Banjol (Rab) 11.916 Ft/főtől - Horvátország / Rab / Kvarner-öböl / Európa / Rab-sziget / Banjol
» Zeljko Apartman *** Makarska 13.022 Ft/főtől - Horvátország / Dalmácia / Makarska / Európa
» Amarin Üdülőtelep **** Rovinj 13.391 Ft/főtől - Horvátország / Rovinj / Isztria / Európa

Információs oldalak

» Kalandtúra, aktív utazás
» Akciós városlátogatások!
» Látnivalók Amszterdamban
» Látnivalók Firenzében
» Látnivalók Párizsban
» Látnivalók Londonban
» 4 napos utazások

Cikkeink

» CONGO – THE GRAND INGA PROJECT - gyémántkemény vadvízi kajakfilm - Kollmann András
» Kiváló síszállás Ausztriában - Dorfhotel Seeleitn - Kovács Attila
» Villányi hétvége: bor és bringa - Kovács Attila
» Pasman-sziget, Horvátország - Kovács Attila
» Last Great Climb egy egy antarktiszi nagyfal első megmászása - Kovács Attila

Utazások

» Csehország: bringa, sör, kultúra - 4 nap
» Drezda-Prága biciklitúra - 5 nap
» Kerékpártúra Hollandiában: A tulipánok földje - 5 nap
» Duna menti biciklitúra (Passau-Bécs) - 5 nap
» Provence kerékpártúra a levendulák földjén - 6 nap
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!