Álom luxuskivitelben - Arab-sivatagi élmények Egyiptomból

Egyiptom tökéletes úti cél az utazási irodák kínálatában: menetrend szerint közlekedő charter járatok, tengerparti szállodák, a Vörös-tenger nyújtotta természeti szépségek és a híres ókori civilizáció ékes maradványai turisták millióit csábítják ebbe az észak-afrikai országba. Ennyi kényelemmel párosuló csoda mellett nem meglepő, hogy az egyre nagyobb teret hódító sivatag és a vele járó hőség olyan tényező, amit a legtöbb ember igyekszik elkerülni. Pedig ez is Egyiptom arca, s az Arab-sivatag maga is egy titokzatos csoda. Nem hiszek a szerencsejátékban: soha nem vettem sem lottót, sem sorsjegyet, nem játszottam nyerőgépeken és abban a kevés kaszinóban, ahol eddig megfordultam, inkább a szociológiai érdeklődésemnek hódoltam, semmint a rulett iránti szenvedélyemnek. Így aztán én lepődtem meg a leginkább, amikor egy jól sikerült party alkalmával egyik barátnőm névjegykártyájának köszönhetően nyertünk a tombolán – mégpedig egy egyiptomi utazást.

Hét nap teljes ellátással egy ötcsillagos tengerparti szállodában…az igazat megvallva, ettől azért megijedtem egy kicsit. Sátorozáshoz és magashegyi túrákhoz szokott énem riadtan tervezgette, hogy mit is fog majd kezdeni a sok nyugat-európai luxusturista közt. Az első dolog, amit El Guanába való érkezésünkkor észrevettem, a Vörös-tenger és a Nílus közé ékelődő Arab-sivatag kopár hegyei voltak. Azon nyomban elhatároztam, hogy valahogy a közelükbe férkőzök. Szerencsére a barátnőm, Anett is lemondott a medence melletti tespedésről és másnap délután el is indultunk kerékpárt bérelni. Ez akkor kézenfekvő ötletnek tűnt, hiszen a turizmus fellegvárának építése sok jó minőségű műút (és egy repülőgép kifutó) születését eredményezte a város környékén. Három órán át tekertünk a yachtok, villák és golfpályák között, de bármelyik irányba is indultunk, az utak hamar elfogytak, és az aszfaltot gyorsan felváltotta a süppedős sivatagi homok. Onnan kezdve nem sok hasznát vettük az amúgy igencsak kiszuperált bringáknak (mire az út végére értünk, már nyakig olajosak voltunk a folytonos láncszereléstől). De a hegyek a lemenő nap fényében még szebbek és hívogatóbbak voltak: előző esti titokzatos páraruhájukat levetve ott álltak teljes pompájukban és csak ránk vártak…Így aztán másnap beneveztünk egy sivatagi kalandtúrára, amely egy, a hegyek felé eső apró oázisból indult.

A program abból állt, hogy különféle állati és gépi erők segítségével megismerhettük a sivatagi közlekedés minden csínyját-bínját. Ültünk lovon, tevén és szamáron (ez utóbbi alkalmatosság igencsak igénybe vette hátsó felünk tűrőképességét), részt vettünk egy dzsiptúrán, majd homokfutóval és quaddal száguldoztunk a végtelennek tűnő térben. S legnagyobb örömömre mindeközben egyre közelebb kerültünk a hegyekhez. Mivel azelőtt még soha nem ültünk quadon, ezt a kalandot vártuk a legizgatottabban. Annak rendje és módja szerint öt perc alatt megtanultuk vezetni a járművet, majd beálltunk a hegyek felé kanyargó libasorba. A bukósisakom pántja azonban túl lazára volt állítva, így az állandó rázkódás következtében végül le is esett. A minket kísérő vezetők egyike, Ahmed azonnal intett, hogy álljak meg és szálljak le. Odajött hozzám, levette a kendőt a fejemről, majd szép akkurátusan elkezdte újrakötni. Ez idő alatt a többiek már el is tűntek egy dombocska mögött, én pedig egyre nagyobb kétségbe estem, hogy soha nem készül el a sivatagi toalettem és nem fogok tudni továbbmenni. Majd miután a kendő is és a sisak is olyan szorosan állt a fejemen, hogy levegőt is alig tudtam venni, Ahmed felült a quadomra, hogy segítségével gyorsabban utolérjük a többieket. A csapat nem messze várakozott és pihent a visszaút előtt. Nem mentünk el a hegyekig… 

Igen csalódott voltam, amiért a reményeim ismét köddé foszlani látszottak. A figyelmem azonban egyre inkább Ahmed kötötte le, aki az egész pihenő alatt nem szállt le a quadomról. Hosszas győzködés után rávettem, hogy legalább én ülhessek elől a visszafelé vezető úton. Egy darabig együtt haladtunk a csoporttal, majd Ahmed egyszer csak oldalra rántotta a kormányt és teljes gázzal elindultunk a sorra merőleges irányba. Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig száguldhattunk fel s le a hepehupás tájon, de amikor megálltunk, fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk. Ahmed leállította a motort, s hirtelen minden nagyon csendessé és mozdulatlanná vált körülöttünk. A Nap szinte égetett, a meleg levegő vibrált a föld felszíne felett, és ahogy körbenéztem, életnek semmi nyomát nem tudtam felfedezni. Sem a csapatot, sem a hegyeket nem láttam. Ekkorra már egy csepp vizem sem maradt és nagyon szomjas voltam. A torkom ki volt száradva, a szám pedig tele volt homokkal (kellett nekem erősködni, hogy elől szeretnék ülni). Ahmed adott vizet, amivel kiöblíthettem a szám és megnedvesíthettem a torkom. Legszívesebben egy húzásra kiittam volna a kulacs teljes tartalmát, de Ahmed ezt nem engedte. Mindig kell lennie egy utolsó cseppnek, amivel túléled – oktatott nagy komolysággal. Már éppen ellenkezni kezdtem volna, hogy úgyis mindjárt visszaérünk az oázisba (amiről persze azt sem tudtam, hogy melyik irányban és milyen messze van), amikor hirtelen néhány emberalakot vettem észre, akik gyalogosan tartottak a semmiből a semmibe – úgy tűnt, mintha útjuknak se kezdete, se célja nem lenne. Kérdésemre Ahmed elmondta, hogy beduinok, akik a hegyek felé tartanak. Hát én is éppen ezt szerettem volna: a hegyek felé tartani! Ezen kívánságomnak hangot is adtam, de Ahmed jelezte, hogy vissza kell térni a csapathoz. (Mint később kiderült, Anett már egy expedíciót kezdett szervezni a felkutatásomra, mert szentül meg volt győződve arról, hogy elrabolt a sivatagi haramia.) Miután a magánakciót követően visszaértünk az oázisba, megbeszéltük, hogy Ahmed másnap értünk jön a szállodába, és elmegyünk Hurghadába várost nézni. Ígéretéhez híven újdonsült barátunk pontban három órakor megjelent a hotel bejárata előtt. Természetesen nem egyedül érkezett: Mohamed is vele tartott, aki történetesen az a barátja volt, akinek Anett az előző nap bejelentette, hogy engem elraboltak. A szálloda bekötőútjának végére érve balra kellett volna fordulni Hurghada felé. Ahmed jobbra indexelt…rossz érzések kezdtek úrrá lenni rajtam. Vajon hová visz minket? De aggódó arckifejezésem láttán ő csak mosolygott és azt hajtogatta, hogy meglepetése van a számomra. Egy óra elteltével ott álltunk az előtt a quad garázs előtt, ahonnan előző nap a túra indult. Most egyetlen turista sem várt a sivatagi kalandra. Kérdőn néztem Ahmedre, mire ő is kérdéssel válaszolt: a hegyekbe szeretnél menni, vagy nem? Alig hittem el, hogy komolyan beszél. Anett egy csillagvizsgáló felé vette az irányt Mohameddel (akiről kiderült, hogy amatőr csillagász), én pedig - még mindig hitetlenkedve - felültem Ahmed mögé a quadra (tanultam az előző napi leckéből, s már nem feltétlenül szerettem volna elől ülni). Kisvártatva rádöbbentem, hogy milyen rosszul mértem fel a távolságokat: majdnem egy órát quadoztunk, mire elértük az első sziklákat. Jót nevettem magamban a naivságunkon, hogy első nap kerékpárral vágtunk volna neki ennek az útnak Már késő délután volt, a nap egyre alacsonyabban járt és gyönyörűen rajzolódtak ki a horizonton a hegyek sárga, vörös és szürke tömbjei. Rajtunk kívül senki más nem volt a közelben, egyedül kanyarogtunk a sziklák között egyre beljebb, a hegyek mélyére. Egyszer csak Ahmed lassítani kezdett, majd megállt. Leszálltunk a quadról, felkapaszkodtunk egy kisebb domb tetejére, amelynek túloldalán egy pár családból álló kis beduin közösség vert tanyát. Korábbi utazásaim során szerzett tapasztalataim alapján azt a következtetést vontam le, hogy ma már nincsenek igazi beduinok. Számomra már ők is a romantikus múlt részét képezték csakúgy, mint az amerikai kontinens indián törzsei. A XXI. század nem tolerálja az ő szabad világukat, s minden létező eszközzel igyekszik röghöz kötni őket. Ezt a folyamatot a turizmus is erősíti, de sajnos az évezredes hagyományaikból kirángatott vándorok sokszor szánalmas sorsa vannak ítélve: sokan közülük forgalmas utak és turistalátványosságok mellett verik fel népszerű fotótémát kínáló sátraikat és kéregetésből élnek, vagy jobb esetben turistahadak szórakoztatásából tengődnek. Ilyen előítéletekkel indultam lefelé a dombról: gondoltam, Ahmed azért hozott ide, hátha veszek valamilyen „autentikus” helyi terméket. Elvégre az ő szemében én is csak egy vagyok a sok turista közül. Ezért igencsak meglepett, amikor arra kért, hogy ne vegyem le a kendőm, tegyem el a fényképezőgépem, és ne fotózzak. Így hát nincsenek képeim. Legalábbis olyanok nem, amiket közzétehetnék. Ahogy egy kedves barátom mondaná: a retinámra fotóztam az arcukat és a szívembe zártam a mosolyukat. Nagyon megörültek, amikor meglátták Ahmedet és engem is szívélyesen fogadtak, teával kínáltak. Miközben Ahmed élénk beszélgetésbe elegyedett a csoport egyik férfi tagjával, én leültem a homokba és néztem az embereket, amint esti elfoglaltságaikat űzik. Néhány fiatal fiú a kecskéket terelgették a pár szál fából és dróthálóból álló karám felé, a nők többsége pedig a szabad tűzön készítette a vacsorát. A látvány egyáltalán nem volt romantikus, még csak idilli sem. Sokkal inkább valami időtlenség érzése lengte be őket: mintha itt nem lett volna múlt és jövő, csak az örökké tartó jelen. Ugyanazok az érzések kerítettek hatalmukba, mint az előző nap, amikor megpillantottam a homályból érkező és ködbe vesző vándorokat. Nem beszéltem senkivel, csak néztem őket. Boldog voltam, hogy végre olyan beduinokkal találkozhattam, akik nem a kirakatban élik az életüket. Később Ahmed elmesélte, hogy ők is tartják a kapcsolatot a külvilággal: bemennek vásárolni a városokba, sőt még az orvost is felkeresik, ha komolyabb betegség éri őket. Régebben sokkal nagyobb volt a közösségük, mára már csak alig harmincan maradtak. Megkérdeztem Ahmedtől, hogy ismerte meg őket, és hogy lehet az, hogy kívülálló létére mégis ennyire szívesen látott vendég itt. A válasz ismét megdöbbentett: amikor még egészen kisfiú volt, Ahmed is köztük élt. És hogy hogyan lett a beduin kisfiúból programozó matematikus? Nos, ez már egy másik történet… Már teljesen besötétedett, mire visszaértünk a quadhoz. Elmentünk Anettékért, majd elindultunk vissza az oázisba. Útközben egyszer megálltunk, leállítottuk a járműveket és a koromsötét sivatagi éjszakában lefeküdtünk a hűvös homokba. A csillagos eget néztük, s míg Mohamed Anettet vizsgáztatta a csillagképekből (és minden rossz válaszért egy csókot kért, amivel nem kis tiltakozást váltott ki Anettből), az én gondolataim még mindig a hegyek között jártak. Rendíthetetlen bizonyossággal tudtam, hogy ez a kis közösség sem fogja az idők végezetéig járni a sivatagot. Idővel ők is letelepednek majd egy városban és feladják vándorló életüket. Most még nem szerepelnek földhivatali nyilvántartásokban, nincs adó- és TAJ számuk, de vajon meddig tudják fenntartani ezt az állapotot? És menyivel lesz jobb életük akkor, amikor hozzám hasonlóan egy azonosító számmá válnak valamelyik állam bürokratikus rendszerében? Egy szemvillanásig tartott a velük való találkozás, s némán, szavak nélkül zajlott le. A sziklák visszazárták őket, én pedig csak egy érzést hoztam magammal az Arab-sivatag hegyei közül. De ez az érzés volt a tombola igazi főnyereménye.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Egyiptom, a Nílus ajándéka 7 éj - 8 nap
» Királyi városok körutazás *** Marokkóban - 8 nap
» Egyiptom, a Nílus ajándéka 10 éj - 11 nap
» Algéria - Észak-Afrika ékköve Körutazás a Mediterráneum történelmi emlékekben és természeti látnivalókban gazdag országában - 8 nap
» Királyi városok körutazás **** Marokkó - 8 nap

Szállás ajánlatok

» Hotel Ghazala Beach **** Na'ama Bay 54.925 Ft/főtől - Afrika / Egyiptom / Sharm El Sheikh
» Hotel Sharm Resort **** Sharm El Sheikh 63.050 Ft/főtől - Afrika / Egyiptom / Sharm El Sheikh
» Hotel El Mouradi Palace ***** Port El Kantaoui 63.900 Ft/főtől - Afrika / Tunézia / Port El Kantaoui
» Hotel Sharm Plaza ****+ Sharm El Sheikh 67.600 Ft/főtől - Afrika / Egyiptom / Sharm El Sheikh
» Hotel El Mouradi Skanes **** Monastir 69.900 Ft/főtől - Afrika / Tunézia / Monastir

Információs oldalak

» Egzotikus utazások nyaralások

Cikkeink

» CONGO – THE GRAND INGA PROJECT - gyémántkemény vadvízi kajakfilm - Kollmann András
» Lányok a parketten- női bicikli - Fóti Lázár
» Tenerife tájain... - Kovács Attila
» Namíbia éjjel - Kovács Attila
» A Szahara csodálatos világa - Kovács Attila
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!