Adrenalin a hétköznapokban - Volkswagen Amarok Canyon

Mosolyognom kell, ha aszfalton látok terepjárót. Ugyanúgy nem való a városi környezetbe, mint egy családi kombi az erdőgazdálkodási utak méteres vízmosásaiba,vagy a sivatagos dűnék közé vagy egy gázlóba. Egy dzsip akkor hiteles, ha nem látszik a fényezése a sártól, és ha az ablakon mászva szállunk ki belőle a motorháztetőre, miközben tekintetünkkel a csörlőről letekert drót másik végének már keressük a stabil pontot, mert ajtóközépig állunk a dzsuvában.

A városi terepjárók főleg az önmagunkról alkotott kép kialakítására vagy erősítésére jók - a legtöbb esetben teljesen feleslegesen koptatjuk az aszfalton a kiváló futóművet, differenciálzárt és a hosszú rugóutakat - a terepjáró képességek és a masszív felépítmény előnyeit kihasználni nem akad alkalom. 

A terepjáró nem luxustermék, a terepjáró munkaeszköz. Ahogy a szekerce töri fel a tenyerünket, ahogy a kapálás nem egy kényelmes hobbi, úgy kell spártai viszonyokra felkészülni egy tisztességes sárdagasztóban. A kényelmes, bőrüléses, kipattintott, olyan-mintha verdák maximum a huszonéves csajok szívét dobogtatják meg - aki tudja, mi a különbség a férfias meg a férfiasan viselkedő között, az pontosan érti, mire gondolok.

De az élettapasztalatok azt tanították nekem, hogy sosem kell nagyon erősen ragaszkodni ezekhez az elméletekhez - a Volkswagen Amarok Canyon bebizonyította, hogy létezik olyan minden polgári igényt kielégítő, személyautós menettulajdonságokkal rendelkező platós kisteherautó, amely a legkomolyabb terepviszonyok között is ugyanazzal az eleganciával és könnyedséggel állja meg a helyét, mint a deszkaüléses, traktorhangú, de kétségtelenül legendás dzsipek. 

Az a baj, hogy ami egyszerre szép és funckcionális, annak nem tudok ellenállni. Ahogy ez a szépséges szörnyeteg ott állott a Porsche Hungária tágas parkolójában, egy fejjel magasabban a Passatoknál és a felső fényszórósor okán a Transporterek és a sok isteni Multivan közül is kiemelkedve, engem azonnal meggyőzött.

Aztán elröppent egy közös hosszú hétvége, de ez az érzés nem változott, maximum erősödött az együtt átélt kalandos élmény hatására. Ha Canyon, akkor természetesen a Szlovénia kalandfővárosának számító Bovec volt az úti cél, így az autópályán is tesztelhettük, milyen az Amarok Canyon, mint utazótárs. 

Terepjáróval gyorsan menni három dolog miatt kényelmetlen - az első a fogyasztás, ami a nagy és vonalzóval rajzolt kocsiszekrénynek és a vastag és rücskös, sárban, hóban kiváló, de aszfalton nem éppen ideális gumiknak köszönhető. A másik a zaj, amit egyrészt ugyanezek a gumik - illetve a erős motorral hajtott téglatest mögött keletkező légáramlás okoz - a harmadik pedig a merev hátsó híd és a laprugók okozta kényelmetlen pattogás, amennyiben a platón nem szállítunk a megengedett 850 kilogramm teherből legalább valamennyit.

Nos, ezekből én maximum a legutolsót érzékeltem, azt is csak a megengedett sebesség túllépésének egyértelmű jelzéseként - egyébként tökéletes, személyautós hangulatú a hosszú utazás, a kényelmes, magas üléspozíció pedig biztonságos és magabiztos vezetési élményt nyújt. Az, hogy hátul laprugókkal szerelt gépjárműben ülünk, csak a dilatációs hézagok felett átszáguldva érezzük egy leheletnyit, a menetszél maximum hátulról hallható és csak nagy sebességnél észrevehető. A 11 literes átlagfogyasztással is teljesen meg voltam elégedve egy ilyen méretű és lökettérfogatú autónál. 

A Soca-völgy azonban nem csak a vadvízi evezőknek, canyoningos csapatoknak, siklóernyősöknek kínál élményeket. A türkiz színű folyó, mely a Monarchia idején még az Isonzó névre hallgatott, meseszép tájakon kanyarog - nem véletlen, hogy itt forgatták a Narnia krónikái című fantasy filmek második részének több jelenetét is.  

A folyót kísérő hegyekben meredek út vezet fel a végtelenül izgalmas zipline pályához - természetesen ide mi a Canyonnal csapattunk fel. A sziklás murván igazán elemében volt a vas, határozottan vette a kanyarokat és a vezető helyett az elektronika gondoskodott a hatalmas nyomaték megfelelő elosztásáról a meghajtott kerekek között.

Az igazi kaland azért mégsem ez volt, hanem mikor megnéztük, hogy felmegy e egy sötétpiros sípályán(fel) és aztán az, amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy lejön-e ugyanitt(simán), de itt új vezetési élményekkel gazdagodtunk. A felező helyett egy off-road gomb megnyomásával ereszkedik le a legdurvább terepen is, anélkül, hogy a gyakorlatlan sofőr tönkretenné a váltót vagy kárt okoznak a fékrendszerben - a gép gondolkodik helyettük és az sem okoz gondot neki, mikor a nagy méretű sziklák fordulnak ki a gumik alól. Ez nekem különösen azért tetszik, mert ezzel a legkevesebb eróziós pusztítást viszünk véghez és a legkisebb kárt okozzuk a magas hegyek vékony termőrétegében.

Látványos a raktér felől a tető fölé nyúló króm bukócső, és az arra rögzített négy erőteljes fényforrás. Ezek a fényszórók nem csak optikai tuningot jelentenek - nem csak jól néznek ki, hanem konkrétan feljön a Nap a sötét erdővidéken, ha felkapcsoljuk a távolsági fényt az esti túrából hazafelé. A belső tér kialakítása, az ülések kényelme is kifogástalan - talán csak a második üléssorban nem érzi jól magát egy két méter feletti testmagassággal rendelkező egyén. A teherbírás és a motor ereje valódi élmény - nem okoz gondot az előzés még a meredek hegyi szerpentinen sem, és játszva elránt egy nagyobb utánfutót, lószállítót, hajót. 

Amarok from Utazom.com on Vimeo.

Összességében egy tökéletes kompromisszum egy olyan felhasználó számára, aki nem csak vicceskedik egy SUV vásárlásával, hanem komolyan ki szeretné használni a terepjáró képességeket úgy, hogy közben élvezi az Amarok Canyon biztosította kényelmet és nem utolsó sorban a feltűnést és figyelmet - ami természetesen garantált.