A Toszkána faktor- tényleg jobb itt mint máshol?

Alkonyodik a hullámzó dombok között. A lemenő  Nap aranyfényben tündököl a sárguló szőlőleveleken, gyémántként ragyog a vízcsepp a sötétlila szőlőfürtök selymes tapintású kisbolygóinak gömbölyű felszínén. A horizontot megtörő hegyeken apró városok őrködnek szerteszét az etruszk kor sötét titkait őrizve, komoran vigyázva az alant elterülő szelíd tájat. Toszkán este, nyugalom, szellőző bor illata keveredik a rétek párás leheletével...

De írhatnék a reggelről is, ami mosolygóssá teszi az elkövetkező napot, vagy említhetném a  szántóföldekkel, mezőkkel, fasorokkal felszeletelt vidék felett kifeszülő mélykék égboltot dekoráló bárányfelhőket: birkanyájként legel a harsogó zöld fűben földi tükörképük. De lessünk csak be az ódon várfalak mögé: szűk utcák nyomasztó dimenzióját teszik vidámmá az apró boltok, piciny virágcserepek, padok, kutak, és az eldugott éttermek, kávézók hívogatnak egy kis elmélyülésre, bortól mámoros, kávétól élénk merengésre: mitől jobb itt, mint máshol. A táj: szép, szeretem, hogy nem a nagy monokultúrák jellemzik a vidéket, nem több hektáros búzaföldek vagy napraforgótáblák között visz az út egyhangúan. A komoly ipari tevékenység sem jellemző, inkább az alacsony hatékonyságú külterjes, apró és változatos parcelláktól mozaikos és izgalmas a tájkép. Lám, most bevált az évszázados lustaság... Ettől őrül most meg az iparosított és túlcivilizált világhoz szokott turista. Itt romantikus a kicsit kupi és rendezetlen, de mégis gondozott összkép.

Az biztos: itt a háromezer éves művelés inkább hozzárakott a szépséghez, mint elvett belőle: igaz, az összefüggő erdők a magas hegyek kivételével eltűntek, de mégis, szemnek kedves ez a vidék. Az ám, átbringáztunk már Tolcsváról Erdőbényére, vagy Nagyvázsonyból Köveskálra? Meglepődünk, milyen titkok rejlenek itthon is. A városok: nos, akkor tényleg verhetetlenek, hol találunk még ilyen zárkózott építészeti stílust, mint az ókori etruszk erődök?Az ezeket építő titokzatos nép a széles lapályok helyett a hegycsúcsokon szeretett szorongni, vastag fallal kerített városkáiban. Etruszkok, rómaiak, hercegségek és hódítók jöttek-mentek, a városok maradtak. Mára telezsibongják és teregetik az olaszok élővé téve a komor falakat, a turisták meg jól jövedelmező üzletté teszik a panoráma bámulását- mert az minden kis hegyi városból felejthetetlen. Ha Szigligetről nézünk a Balaton felvidék felé vagy a Szent Mihály hegyről szemléljük Visegrádot és a Dunakanyart: ugyanúgy a döbbenetesen szép tájat látunk magunk alatt. Az ételek és a borok: Vino Nobile, Brunello, Chianti összes világhíres bora. Szarvasgombás különlegességek, tészták, sajtok, sonkák érett értékei, olíva, gesztenye... Minőségi és ízletes ételek, italok, kiváló kiszolgálás, persze, csak akkor, ha elkerüljük a turista-hordák tusakodó tömegeit, és a rájuk telepedett rabló helyeket: ha viszont megkeressük a családi borászatokat, apró vendéglőket, sikátorokon vágunk át egy eldugott tér sarkában megbúvó kávézóig- igazi kulináris élményekre számíthatunk. De jártunk már a Teázóban az Erdő mélyén a Tihanyi félszigeten, vagy az Ős Kajánban? Akkor mondjunk csak véleményt az itthoni viszonyokról, ha támogattunk a legjobb minőségű kezdeményezéseket ettünk dödöllét, ittunk egy jó furmintot, netán egy korty Pintest egy igazán fenséges pillanatról megemlékezve. Az emberek: igen, ebben tényleg látok különbséget. Persze nem a turistabuszok hadától megtört tekintetű gyorséttermes kislányra gondolok, hanem a legkisebb faluban is segítőkész és lelkes bácsira, aki körbevezet apró borkészítő műhelyében, szívélyesen mutatja meg ízlésesen berendezett kiadó szobáját, a közöny legkisebb jele nélkül  irányít át az unokatestvéréhez, ha épp sokalljuk a szobaárat. Nem feltétlenül a haszon motiválja, hanem hogy mindketten mosolyogva váljunk el: és nemsokára újra visszatérjünk. Látható, hogy itthon is vannak gyöngyszemek, amik megérdemelnének fokozottabb figyelmet. Az apró részletek kidolgozottsága, a kellemes környezet, a minőségi kiszolgálás és alapanyagok nem toszkán sajátosság: Magyarországon is elérhető, csak energiát, lelkesedést és cseppnyi odafigyelést kíván. Remélhetőleg nemsokára már nem kell ennyit utazzunk azért, hogy megtaláljuk itthon is a pannon derűt- a toszkán életérzés hazai megfelelőjét.