A Föld napja- április 22.
Madárdal zengi be a reggeli fényekben fürdő tölgyest, harsogó zöld új lomb a mélybarna törzsek kontrasztjával vonzza a tekintetet. Szél nem mozdul, a virágszőnyeg bokáig ér, az illata új dimenzióval tölti meg a fák közötti ragyogást. A kék éget fátyolfelhők csíkozzák, látszólag semmi sem zavarja meg a tavasz ünnepének harmóniáját. Ilyen az április.
Nem ér el eddig a város zaja, csak halk morajlás érezteti, hogy ott lapulnak embermilliók a hegygerinc mögött, lent a völgyben. Végül is, ha akarom, nem veszem észre a buszmegálló környékét, az eldobált csikkeket és zacskókat. Ahogy továbbkocogok az erdőben, tudok másfelé is nézni, hogy ne az ösvény mellett lerakott háztartási hulladék-kupacokon berzenkedjek. A kilátást elérve alattam terül e a főváros szerencsésebb része: kertes házak, magas villák, széles utcák, budai álom. De a luxusautók, amik innen drágább matchboxnak látszanak, ugyanúgy lassan araszoló sorban tülekednek a belváros felé: nem sok eltérést látok a külvárosi reggeltől, csak ott nem igazi a bőr, ami a kormányt borítja és az üléseken is inkább szövethuzat van: az ideges dudálás, és a hatékonyságot nélkülöző reggeli dugó ugyanilyen. Innen, magasról ez is más problémájának látszik. A híreket hallgatva még kevésbé érezzük magunkénak a Mexikói-öbölt éppen egy éve elszennyező olajfúró-torony katasztrófáját, a japán atomerőmű tragédiája is csak egy bejegyzés a sok közül, arra meg fel sem kapjuk a fejünket, ha az esőerdőkről vagy a sarki jégsapkák olvadásáról van szó- ó, ezek lehet csak elméletek, meg úgyis nálunk magasabb szinten dőlnek el, itt énekelnek a madarak, és nyílnak a virágok. Még.
Igen, rajtunk is múlik. A Föld napja, április 22. ennek az emléknapja. A mi felelősségünk is az energiatakarékos életmód, a felelős és környezettudatos vásárlás és közlekedés, szelektív hulladékgyűjtés, és a személyes részvétel a kezdő lépésekben. Mert, valóban nem tehetünk a világméretű nukleáris szennyezés ellen- de magunkért nekünk kell vállalnunk a felelősséget, nem pedig folyton kifogások mögé bújva elfordítani a fejünk, becsukni a szemünk.
Vonatkozik ez a saját szervezetünkre is. Ha sikeresen elfelejtjük azokat a tényeket, amik szükségesek ahhoz, hogy a testünk rendben működjön, és sem a táplálkozásban, sem az életmódunkban nem követjük azt az irányt, amit az egészségünk megkövetel, akkor csak a biztosítók meg az állam számára vagyunk költséghatékonyak- csak addig robotolunk amíg a befizetési időszak tart, a nyugdíjat és az ápolást megspóroljuk nekik. Köszönik szépen.
A mozgás szükségszerűsége mellett nagyon fontos az is, hogy néha a szellemünket is kimozdítsuk a hétköznapok mókuskerekéből. Egy könyvvel a parkban, egy kis erdei tisztáson a hétvégén eltöltött percek feledtetik a munkahét nyomasztó hangulatát. Ha messzebbre indulunk, teljesen lekapcsolódhatunk az itteni életünkről, és tanulhatunk távoli tájak kultúráiból: megelégedettséget, a nyugalom fontosságát, a közösség erejét. A hegyek magasának felfedezése pedig önmagunkhoz is közelebb visz: felértékelődik egy bögre forró tea, egy meleg hálózsák, egy szélvédett zug. Garantáltan más ember jön le a hegyről, mint aki elindult felfelé.
Emlékezzünk erre is ma, a Föld napján. Egyetlen gombócunk van, ne feledjük.