A csillagos ég fényei
Aki a város határain belül néz fel az égre, talán nem is sejti, milyen mennyei csodát rejt el előle az utcai lámpák és lakások fényszennyezése, a kirakatok és fényreklámok villódzó ál-ragyogása. Földöntúli szépség rejlik az opálosan fénylő, koszos-szürke városi égbolt mögött: hogy élvezhessük, messze magunk mögött kell hagyjuk a civilizáció képzelt biztonságát.
Sátorral és hátizsákkal felszerelkezve, lábunkat nem kímélve, meredek kaptatókon keresztül és rengeteg erdőkön át juthatunk fel a hegycsúcsra, ahonnan a csillagfények milliárdjai világítják be az éjjeli égboltot. Olyan élményben lesz részünk, ami örökre emlékezetes marad: az ég felé tekintve kipillanthatunk a Világegyetem végtelenébe...
A Tejút csillagsűrűsége jelzi galaxisunk karjainak irányát, a fényesebb pontok között bolygókat fedezhetünk fel, vagy sorsunkat meghatározó csillagképekké állnak össze az égi fények. Csillagködök távolában veszik el a tekintet, és a földi dimenziókhoz szokott szem hunyorogva próbálja felfogni azt a teret, ami ilyenkor fölénk feszül.
A szellem pedig szinte képtelen befogadni ezeket a fényévnyi távlatokat: ugyanolyan drámai hatással van ez a látvány a szemlélőre az okostelefonok és a műholdak korában is, mint a pattintott kőkorszakban élő elődeinkre. Talán csak tények és adatok tekintetében tudunk többet a magányos Űrről, mint makogó eleink: a szívbemarkoló érzés, ami az eget nézve belénk hasít, évezredek óta ugyanaz. Apró pontok vagyunk csak a légüres térben keringő porszemen, hunyorgó utazók a kékesen fénylő bolygón. A legjobb, és legtöbb amit tehetünk: hátradőlve élvezzük a látványt.
Within Two Worlds from Goldpaint Photography on Vimeo.
