Szegvár
Szegvár a ″vizek faluja″, területén folyik keresztül a Kurca és a Kórógy-ér. A település és környéke, a vadregényes ártéri erdővel körülvett Tisza-holtág valóságos horgászparadicsom.
A gazdag vízivilágnak köszönhetően Szegvár és környéke már az újkőkorszakban lakott terület. A kőkori falu nevezetessége Európa legrégibb, két hatalmi jelvénnyel ábrázolt istenszobra: a Sarlós Isten, amely talán az olymposi Pantheon egyik alakjának, Zeusz apjának legkorábbi, eddig ismert ábrázolása. Az itt előkerült régészeti leletek részben a szentesi, részben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.
A XII. századtól a XVI. századig Szegnek (Zeegh) említik a települést. Ezen a Kurca kiszögellése, nagy kanyarja értendő, amely U alakban övezi a falut. A XVI. század elején Dóczy János - II. Ulászló főkamarása - a falu birtokosa, aki a Kurca partjára erős fallal övezett kastélyt építtetett. Ettől kezdve Szegvár a neve. A kastélyerőd alapfalait és pincéjét a 80-as években Vörös Gabriella, a szentesi múzeum régész-igazgatója föltárta.
A vízparton látható várszerű fal a Károlyi-kastélyhoz tartozhatott. A XVIII. század elején Szegvár és környéke gróf Károlyi Sándoré lett, aki telepeseivel új kastélyt építtetett. 1730-ban kastélyát vármegyeháza céljára ajánlotta fel. A település megyeszékhely szerepe 1883-ban szűnt meg.
Szegváron a népi építészet számos emléke maradt fenn, köztük az egyikben falumúzeum működik. A falu szélén mesterséges halmon áll egy 1865 táján épült szélmalom, amelynek belső berendezése, gépezete hiánytalan.
A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, onnan a 451-es úton Szentesig, majd a Mindszent felé vezető úton 8 kilométer. Vasúton a Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok vonalon érhető el.
