Szabadbattyán

A település megközelíthető közúton: a 7-es úton, vagy Veszprém felől is, Berhidán keresztül; vasúton: a Budapest-Székesfehérvár-Tapolca és a Budapest-Székesfehérvár-Nagykanizsa vonalon.

A falu határában számos régészeti lelőhelyet tártak fel, ahonnan bronzkori, kelta, germán, avar- és honfoglalás kori sírok, települések maradványai kerültek elő. A Sárvíz-Malom-csatorna partján római kori villa feltárása folyik. Ez az ókori Pannónia legnagyobb eddig ismert villája. Mérete 110x120 m. Lehetséges, hogy ebből a villából származik a Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű színezüst lelet, amelyért Magyarország pert folytatott a közelmúltban. A besenyők által lakott község neve oklevélben 1279-ben bukkan fel először, Bathyan (Battyán) alakban. A Batthyány család a hét vezér egyikétől, Őrstől származott. A szabad előtag azt jelenti, hogy nem falu, hanem mezőváros valamint, hogy az itt lakó jobbágyok szabadon költözhetnek. 

Határában, a mai Szabadbattyán délkeleti részén állt egykor a Csíkvár erődítmény és vámhely. A települést századokon át országszerte inkább Csíkvárként ismerték, és 1875-ig ezen a néven vasútállomása volt. Ekkor keresztelték át Szabadbattyánnak. A Csíkvár elnevezést valószínűleg a Sárvíz folyóban egykor bőven tenyésző csíkhalról kapta. A védelmi jellegű erősség - amelyet a török erődítménnyé épített át - a török hódoltság utolsó éveiben állandó magyar portyák és jelentősebb csaták színhelye volt. 1687 októberében adta fel a török őrség, és ezzel szabaddá vált az út a Fehérvár elleni felvonuláshoz. A Rákóczi-szabadságharc idején Csíkvár sokáig volt a kurucok egyik legfontosabb fészke.
Szabadbattyán ma kellemes, rendezett falu, Székesfehérvár elővárosaként tartjuk számon. A község keleti területét Lajos-telepnek nevezik. Az északi külterületen szőlővel, gyümölcsössel, hétvégi házakkal telepített területet Batthyány Emmaróza grófnő emlékére Emmarózának nevezik.

Seuso-kincs

Egy amatőr régész, Sümegh György találta minden valószínűség szerint Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy térségében a kincset. A lelet pannóniai eredetét közvetett régészeti és nyomozati bizonyítékok láncolata igazolja, de a legfontosabb bizonyíték az említett tálon olvasható Pelso felirat. Sümegh György 1980 decemberében rejtélyes módon meghalt. Ügyében nyomozás kezdődött. A lelet illegális úton került külföldre. A tárgyak először 1984-ben a kaliforniai Getti Múzeumban, majd 1990-ben a Sotheby's aukciós ház New York-i árverése előtt bukkantak fel az angol főnemes, Northampton lord nevéhez fűződő befektetési érdekeltség tulajdonaként. A lelet több mint 40 darabból álló tálalókészlet, amelyet nagyméretű tálak, kancsók és egyéb edények alkotnak. Közöttük egy 70 cm átmérőjű, aranyozott, 9 kg súlyú ezüsttál, ezen olvasható a Balaton ókori neve, a "Pelso" felirat.