Sárpilis
Az 56-os útról a Duna felé lekanyarodva érhető el a Szekszárd és Bátaszék között fekvő település.
Vonatal is érkezhetünk a Bátaszék - Sárbogárd vonalon, de Várdombbal közös állomása a falutól távol van.
A Sárközhöz tartozó települések közül a legkisebb. A település formájáról és építkezéséről a századelőn Kovách Aladár által adott kép az egész Sárközre jellemző volt: alig volt egy-két ház, melynek sövényén ne lett volna két-három lófej.
A középkorban a Sárközben fejlett tógazdaság, halászat folyt. A táj elmocsarasodása nemcsak a palánkvárakat védte jobban, hanem a Sárköz szigetein meghúzódó magyar falvakat is. 1854-ben a Bátáig kanyarodó Sárvizet más útra terelték. Belevezették a Duna egyik mellékágába, s ezzel 50km-rel megrövidítették folyását. A Sárvíz nem ölelte már többet körül a Sárközt.
Az ármentesítések után Sárpilis is birtokba vette a lakosság a faluhatár egész területét, melynek egy része rét és legelő volt. Az ősi ártéri gazdálkodástól az intenzív mezőgazdasági termelés kialakulásáig hosszú utat kellett megtenni. A rideg állattartás tovább élt még néhány évtizedig, de a század végére Sárpilis is felzárkózott a többi környező településhez, és a szántóföldi termelés vált elsődlegessé.