Rudabánya
A település régészeti szenzációkról, az itt talált ősmajom-leletekről vált ismertté. Az egykor jelentős bányásztelepülésen alakították ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye bányászattörténeti múzeumát. Nevezetes a falu festett fakazettás mennyezetű református temploma is.
Rudabányát oklevél először 1299-ben említette Ruda néven. Felvirágzása a XIV. században kezdődött, az ezüstbányászattal szerzett egykori gazdagságról tanúskodott nagyméretű XIV. századi temploma.
A középkorban jelentős vasércbányászat volt itt, Nagy Lajos 1378-ban bányavárosi rangra emelte Rudabányát. Erre az időre utal a ma is meglévő ezüst várospecsét, bányászszerszám ábrázolással. Mindez hosszú évszázadokon keresztül meghatározója volt a község életének.
A bányászat megindítására a felvidékről német telepeseket telepítettek le a városban. A XIV-XVI. században a legfontosabb bányatermék a réz- és az ezüsttartalmú ólomérc volt.
1564-től az állandósult török támadások következtében a település elszegényedett, lakossága megfogyatkozott. A XVII. századra jobbágyfalu lett, bányászat nélkül.
Gvadányi Sándor szendrői várkapitány 1692-ben vette újra művelés alá a rézérctelepeket. Trianon után ez az egy jelentős ércbányája maradt az országnak. A II. világháború után a bányászat robbanásszerű fejlődésnek indult, 1962-ben pedig felépült egy ércdúsító mű is. A lelőhely 1986-ra merült ki.
A földkutatás közben az érceken túl itt találták meg 1967-ben azt a 10 millió éves ősmajomkoponyát, amely a majmok és az ember fejlődésének szétválása előtti utolsó állomást jelenti. A leletet a tudományos világ Rudapithecus hungaricus néven ismeri. 1998 nyarán újabb szenzációs, Gabi névre keresztelt lelet került elő az emberré válás hazai lelőhelyén.
Rudabánya neves szülötte Gvadányi József (1725-1801) a Peleskei nótáriusról szóló mű írója.
A település a 26-os és a 27-es utat Sajószentpéter és Edelény között, illetve Sajókaza és Szendrő között összekötő utakon érhető el. Vasútállomása a Kazincbarcika-Rudabánya vonalon van.