Petőmihályfa

A település megközelíthető: a 8-as úton Vasvárig, onnan délnyugati irányban kb. 8 km. A település határában kőkori leletek kerültek elő.

Belterületén egy középkori vár nyomai figyelhetők meg, a kutatók a helyet a XV. századi oklevelekben szereplő Márványkő-várral azonosítják.

A hagyomány úgy tartja, hogy a település egykor két külön álló falu volt, Petőfa, ami egy Pető nevezetű uraságé, Mihályfa pedig egy Mihály nevű uraság birtoka volt. A monda alapján e két uraság gyermekeinek összeházasodásával lett a két településből Petőmihályfa. A monda valós alapokon nyugszik.
Régészeti feltárások bizonyítják, hogy a területen már a vaskor óta élnek emberek.
A település első írásos említése 1233-ból való, 1272-ben már a Nádasd nemzetség birtokaként írnak róla.

A tatárjárás idején királyi birtok lesz, majd a falu egy része a vasvári domonkosok, más területei a káptalanok birtokába kerülnek. 1422-ben a falu egy része zálogként a Gersei Pető család tulajdona lesz, majd 1441-ben I. Ulászló, királyukhoz való hűségük jeléül, a káptalan birtokokat is a Pető családnak adományozza.

A Petőknek a település déli részén vára is állt, amit Márványkő Várnak neveztek. Ezt 1405 körül a Gersei Pető János kezdte el építeni fából. 1440-ben Szécsi János ostrommal foglalja el Erzsébet királyné részére, de I. Ulászló 1441 márciusában visszafoglalja és visszaadja a Petőknek. 1490-ben még állt a vár, több esemény színhelye volt, de 1690-ben már csak omladékai voltak. Korának jellegzetes földvára volt, amelyet cölöpök közé döngölt agyagföld védett, és a Sárvíz mocsara. A „Márványkő” megnevezés valószínűleg egy díszes kapura, vagy toronyra enged következtetni.

Mátyás király uralkodása idején a környéken virágzik a mezőgazdaság, amelynek egyik legfontosabb terménye a szőlő és a bor. Petőmihályfa területén az első szőlőskerteket feltehetően a vasvári domonkosok hozták létre.
A virágzó gazdaságot 1570 körül a török beütése zavarja meg, majd 1606 után már a  lakosság két urat szolgál, a saját magyar urait, és a törököt. Ebben az időszakban Bakacs Sándor, a falu egyik tulajdonos családjának a tagja saját birtokából telkeket oszt a Petőmihályfai szőlőhegyen, amelynek nagy része  ekkor még erdős terület. Ebben az időben váltak a szőlőskertek önálló birtokká, ekkor különültek el a jobbágytelkek státuszától.

A falu a török időkben teljesen megsemmisül, az 1860-as években csak néhány új család él a településen. 1690. Kanizsa visszafoglalása után lassan megindul a gazdasági élet.
A Hegyháton új nagyhatalmú család, a Festeticsek szereznek birtokokat. Mihályfa a vasvári és a kemendi uradalmakkal együtt Festetics Kristóf tulajdona lesz.

Petőmihályfán 1727. április 22-én hirdetik ki a mihályfai hegyre vonatkozó törvényt, más néven ARTIKULUST, amely kijelentette, hogy a hegyközség, egy külön közösséget alkot, ahol mindenki egyenrangú.
1730-ban Bél Mátyás lejegyzi, hogy a településnek halastava és lisztőrlő malma is van, melyeket a Festetics család működtet, a lakosság zöme magyar, akik mezőgazdasággal, és szőlőműveléssel foglalkoznak.

A szőlőhegy, a szőlő művelése egyre jelentősebbé vált a lakosság számára, a hegyen haranglábat, majd ennek helyére 1740-ben fából készült templomot emelnek. A ma is látható barokk kápolna 1858-ban készült Szt. Bertalan tiszteletére,  téglából, a régi helyére.
Az 1850-es években a szőlőhegy a virágkorát éli, rendezett telekhatárokkal, nagy kiterjedésű szőlőkkel. A szomszédos községek gazdái is rendelkeznek itt szőlőterülettel.

A szőlőhegy történetében a legnagyobb csapást az 1890-es évek végén, és 1900-as évek elején fellépő országos méreteket öltő filoxéria vész mérte, amely elpusztította a régi szőlőket. Az újratelepítés a direkt termő amerikai fajtákkal történt. Sajnos a vész előtt termelt szőlőfajtákról alig maradt megbízható adat.

A z I. és II. világháborúban sok régi pince elpusztul, ennek ellenére a hegyközség szervezete 1949-ig fennmarad.

Az 50-es 60-as évek faluromboló politikájának köszönhetően Petőmihályfa és a környező községek lakossága folyamatosan csökkent, az elöregedés jelei a szőlőhegyre is kihatottak.

Fellendülést az 1978-tól megrendezett Hegyháti Napok rendezvénysorozat hozott, amelyben a petőmihályfai hegy is helyet kapott.