Oroszlány
A város környékének két nevezetes műemlékéről híres: a majki kamalduli remeteségről és a vértesszentkereszti templomromról. Bányászati múzeuma az egykor virágzó iparág emlékeit őrzi. A mai város környéke a történetírók szerint az Árpádokkal rokon Csák nemzetség ősi szálláshelyéhez tartozott.
Nevét 1383-ban említették Oroszlankew formában. A közeli várak - Gesztes, Vitány, Tata - miatt a török időkben szinte állandó csatározások színtere volt a vidék, így a kis falu lakatlanná vált. Új, szlovák telepesek 1701-ben kerültek ide.
Az újjáépült község lakossága a XIX. század közepéig egyenletesen gyarapodott, de ettől kezdve jelentősen csökkent, elsősorban az elvándorlás miatt. Ez a folyamat a századfordulón az Amerikába való kivándorlással tetőzött. A megye települései közül innen költöztek legtöbben az Óceánon túlra.
Oroszlány fejlődésének az 1930-as évektől a saját bányatelepek megnyitása adott lendületet. A települést 1954-ben "szocialista várossá" nyilvánították. Az 1970-es években a szénbányászat hanyatlása miatt új ipari üzemeket létesítettek.
A városhoz több egyházi műemlék kötődik: az 1733-1769 között emelt kamalduli remeteség épületegyüttese, valamint a XII-XIII. században épült, román stílusú vérteszentkereszti apátság romja, amely még jelenlegi állapotában is igazolja, hogy annak idején méltó társa volt a jáki, a lébényi vagy a zsámbéki templomoknak.