Nyergesújfalu

A Duna parján, a Gerecse közelében lévő település elsősorban a természetjárók, a gyalogos turisták körében kedvelt. Nyergesújfalu 1989-től viseli a városi rangot, de régóta kedvelt emberi lakhely ez a környék. A

A katolikus templom mellett épület fel a szalézi gimnázium, melynek rövid tanulója volt a költő, József Attila is. Nyergesújfalu a magyar képzőművészet történetébe is beírta nevét: Károly festőművészt születésekor megözvegyült édesapja küldte először anyai nagyszüleihez Nyergesre. 1907-től kötötte ide az a ház és birtok, amelyet örökölt.

Településtörténet

A bronzkor emberei már itthagyták nyomukat. Az írott történelem itt is a rómaiakkal kezdődött: a limes egyik katonai tábora a mai település helyén épült. A népvándorlás letörölte a térképről Crumerum táborát, legközelebb csak 1282-ben fordul elő a község neve Nergedsceg formában. A név valószínűsíthetően arra a "hegynyeregre" - a Sánc-hegyre - utal, amelynek szegletében alakult ki a mai város őse.

Az Anjou-királyok idejében már az Uyfalu név is használatban volt. A török előtti időből kevés adatunk van, de azt tudjuk, hogy hat évvel Mohács után Szapolyai János naszádosai itt, a Nyerges feletti Duna-szakaszon semmisítették meg az Esztergomba szorult rivális, Habsburg Ferdinánd felmentésére érkező hajóhadat. Mivel távol esett a Bécs ellen irányuló török hadjáratok útvonalától, lakott maradt és rendszeresen adózott az esztergomi szandzsáknak. A Rákóczi-szabadságharc idején ismét Esztergom közelsége miatt vált hadszíntérré. A kurucok megerősítették ugyan, de így sem tudták megakadályozni, hogy a labancok elfoglalják. A betelepülő német családok Sattel-Neudorfnak nevezték el, s ezen a néven emlegették akkor is, amikor 1864-ben Pesthy Frigyes összegyűjtötte a megye helyneveit. Eközben új funkciót is kapott a község: a III. Károly határozatára megszervezett postakocsi szolgálat egyik fontos útvonalának Neszmély és Dorog között itt létesült postaállomása lett.

Amikor megépült az Esztergom-Újszőny közötti vasút, tovább javult közlekedési helyzete, így erőteljesen iparosodni kezdett. Az itt termelt cementet és a Hatschek-féle azbesztcementet olcsó víziúton lehetett az építkező fővárosba juttatni. Eternitgyára - az egyetlen az országban - ma is működik, leginkább tetőfedő elemeket állítanak elő. Tizenegy dunai hajómalom őrölte itt a századfordulón az érsekségi birtok túloldali - ma Szlovákiához tartozó - falvaiban termelt gabonát. Az első világháború után, a határrá vált Duna miatt a fejlődés megakadt, csak a második világháborút megelőző időben épült új üzem: az ejtőernyőselymet gyártó Viscosa-előd. Ez ma az amerikai Zoltek cég tulajdonában éli reneszánszát.

A várostól délre található Pusztamarót. A környék egykor az esztergomi érsekség vadaskertje volt. Területén - a helyi hagyomány szerint - a vörösbarátok monostora állt. 
Az újabb kutatások szerint Pusztamaróton - és nem, mint sokáig vélték: Pilismaróton - zajlott leDobozy Mihály református nemes és hitvese tragédiája. (A Székely Bertalan által is megfestett történet szerint Dobozy a török elől menekülve hitvese és maga végső menedékét a halálban találta meg: előbb tőrrel megölte feleségét, hogy az ne kerüljön a török martalócok kezére, majd addig verekedett az ellenséggel, amíg halálos sebet kapott.)